A tanév vége és a vizsgaidőszak közeledtével a puskagyárosok is nagyüzemben kezdik fabrikálni a különféle segédeszközöket, amelyek segítenek átslisszanni a vizsgán, vagy akár jó jegyhez is juttathatják használóikat. Ha tudásunkról tanúbizonyságot kell tennünk, óhatatlanul előkerül a tarsolyból egy-két csalafintaság.

Bizonyára mindenki emlékszik még azokra az időkre – vagy netalántán pont most jár abban a cipőben –, amikor egy-egy dolgozat, vagy vizsga igen rossz élményeket idézett vagy idéz elő, főleg mikor előtte valahogy nem sikerült megfelelőképpen felkészülni a számonkérésre. Ekkor rosszabb esetben az idegeskedés és a stressz mellé egy-egy katasztrofális osztályzatot is begyűjthetünk. Ennek orvoslásaképp esetleg segíthet rajtunk egy jó helyre eldugott, és megfelelő adatokat magába foglaló papírfecni, esetleg pár "szó" a padon. Hiába, a puskázás egy külön "művészet", még ha etikai szempontból nem is tűnik annak, természetesen mindenki lelkiismeretére van bízva a használata.

A puskázás technikája, kultúrája évszázadok alatt fejlődött, gyarapodott újabbnál-újabb fortélyokkal. A trükkök, módszerek elég széles skálán mozognak és jól meg kell fontolnunk, melyiket alkalmazzuk annak a reményében, hogy túljussunk egy próbatételen. Ezek lehetnek különböző kódrendszerben megírt puskák, rövid hatótávolságú rádió adó-vevők, a kiegészítő kommunikációs eszközök – cipőfűző, horgászzsinór – által leadott kódolt jelek, a csak megfelelő megvilágítással olvasható bejegyzések, vagy az elektromos motorral működtetett távirányítós puska stb. Természetesen a jó puskához egy profi fegyverhasználó is elkél, ugyanis nem mindenki születik ezzel a tehetséggel megáldva.

Kíváncsiak voltunk arra, hogy a diákok hogyan, miként, mikor, mennyire alkalmazzák ezeket a segédeszközöket, fortélyokat. Sajnos senki nem vállalta teljes nevét, mivel tartanak a lebukás veszélyétől.

– A puskázás a középiskolában indul, ott az ember megtanulja, úgymond az alapokat – meséli tapasztalatait Gábor, aki egyetemi hallgató. – A felsőbb évesektől mindig csak azt hallottam, nem kell tanulni, csak puskát gyártani. Állítólag ez már fél siker, de a legfontosabb a hidegvér és a jó technika. Az első évben még puskáztam, de rájöttem, hogy ez nem mindig eredményes, ezért inkább tanulok. Véleményem szerint az egyetemisták 60%-a használ különféle puskát. A legelterjedtebb a tekerős, illetve lapozós módszer.

– Osztálytársaim többsége sokszor ír puskát, így én se akarok kimaradni a buliból – újságolja Tímea középiskolai tanuló. – De az is igaz, hogy mire megírom, szinte már meg is tanulom az anyagot. Ha én tanár lennék, csak akkor engedélyezném, ha valaki diszkréten használja, ugyanis ez nem egy elvetendő dolog. Rugóst vagy gumist, illetve harmonikás technikát alkalmazok. De vigyázni kell, ugyanis visszafelé is elsülhet...!

Természetesen megkérdeztük a másik oldal képviselőjét is, ő hogyan vélekedik a puskázásról:

– A puskázás manapság is divatos a tanulók körében és előszeretettel próbálják alkalmazni – nyilatkozta Árpa Emese kémiatanár. – Természetesen a hagyományos puskázás a gyakoribb, vagyis a kiscetlis, padraírásos stb., de egyre elterjedtebbé válik a fénymásolt, üzletben vásárolt puskák alkalmazása, ami nagyon dühítő. Ha netalán valaki lebukik puskázással, és ez nem a dolgozatírás végén történik, akkor csak pontlevonással sújtom és elkobzom a segédeszközt, ugyanis valamilyen szinten értékelnünk kell, ha valaki napjainkban fáradtságot nem kímélve puskát ír. Én úgy vélem, az nem igazi diák, aki nem puskázik!

Kezdők és mesterlövészek, ne bosszankodjatok azon, hogy jól bevált módszereitek esetleg napvilágra kerültek, hiszen tudvalevő, hogy a lebukás nem a puska fajtáján, hanem a használója ügyességén múlik.

Szabó Sándor