2006. május 16., kedd Országos közéleti lap II. évfolyam, 70. (132.) szám
Hirdessen Ukrajna egyetlen országos magyar lapjában
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum Főszerkesztő
Húsbavágó gondolatok

Kovács úr szerint, akinek remek húsboltja van a sarkon, nem az a baj, hogy drágul a disznóhús, hanem az, hogy nincs rá pénzük az embereknek.

Lehet benne valami. Sőt, talán igaza is van, mert bánná a fene, ha holnaptól 40 vagy 50 hrivnya lenne a disznóhús kilója, ha közben háromszorosára nőne a fizetés, a nyugdíjat már nem is említve.

Különben Kovács úr abszolút "képben van". Tudja, mennyibe kerül a disznó hizlalása, ismeri a takarmányárakat, látja, mennyi a sertéshús kilója élősúlyban, de azzal is szembesül, hogy egyre többen számolják dekákban és szeletben a húst.

A hentes mégsem jajgat, hogy drágul az áru. Vajon mitől nyugodt az "öreg szaki"?

Attól, hogy nincs világvége. Ami történik, az az utóbbi években kialakult piaci helyzet következménye. A magas takarmányárak és az elképesztően alacsony átvételi ár miatt az elmúlt néhány évben tömegével buktak bele az állattartó gazdák. Sokuknak egy életre elment a kedvük a sertéstartástól. Sorra zárták be a telepeket, újraindításukra szinte semmi esély.

Természetes, hogy a piac a kialakult helyzetre áremeléssel reagált. Dráma még sincs, mert a hús kilóját már korábban sem mérték olcsón, s a tartási költségek azóta emelkedtek. Viszont az is egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nekünk is szembe kell néznünk azzal, a minőségi terméknek ára van. S ne várjuk el a hazai termelőtől, hogy a befektetett pénzét ne vehesse ki az állattartásból.

Ha pedig a gazda ennek ellenére sem él meg, akkor újra kell gondolni az állattartás, a felvásárlás, a feldolgozás, az értékesítés, s egyáltalán a mezőgazdaság támogatásának egész rendszerét. Nem kétséges, hogy ez utóbbi a célravezetőbb.

Nigriny Szabolcs

Minden jog fenntartva © 2006 Kárpáti Igaz Szó