A fejtrágyázás célja a szőlőtőke erőnlétének megőrzése, javítása. A jó kondíció biztosítja a megfelelő vesszőállomány kinevelését és a kívánatos rügy- és fürtterhelés kialakítását.

Az ásványi elemek felvételének dinamikája a szőlő fenológiai szakaszai szerint változik. A nitrogén, kálium és kalcium már a könnyezéskor nagy mennyiségben felvételre kerül, bár ez a folyamat a kötődésig csökkenést mutat. Később, a bogyónövekedés idején újból fokozott mértékben veszi fel a szőlő ezeket az elemeket. A foszforfelvétel tavasszal viszonylag alacsony, csak később, a nyár folyamán lesz fokozott mértékű. A magnéziumfelvétel alakulására nem annyira a dinamizmus, hanem az egyenletesség a jellemző, ennek mértéke nem változik számottevően. A fentiekből adódóan különösen fontos, hogy a nitrogén, a kálium, a kalcium és a magnézium már kora tavasszal rendelkezésre álljon, és a hajszálgyökerek jó eredménnyel fel tudják venni ezeket.

A nitrogén szerepe kiemelkedő, mint ahogy azt a napi gyakorlatban is érzékeljük a nagyobb adagú nitrogén-fejtrágyázás után tapasztalt intenzívebb hajtásnövekedésben. A nitrogén az aminosavak, nukleinsavak és enzimek alapvető építőköveként a vegetatív növekedést döntően befolyásolja. A gyökérzet főként nitrát (NO3-) formájában veszi fel, így a hiány ammónium-nitrát formájában könnyen pótolható. A sejtek osztódása, növekedése a vegetációs fejlődés elején különösen intenzív. Rügyfakadás idején a gyökérzetben és a fás részekben felhalmozott tartaléktápanyagok felvételén alapul a hajtás növekedése. Később gondoskodni kell az egyenletes, de csökkenő mértékű nitrátellátásról. E szerrel való művelés függ a termesztési céltól, a talaj típusától és tulajdonságaitól, illetve a rendelkezésre álló ásványi vagy szerves trágya típusától.

A talaj nitrogénkészlete lényegében a humuszhoz kötött. A szervetlen formájú, ásványi jellegű ammónium-ion (NH3+) és a nitrát-ion (NO3-) csak néhány százalékban és nem meghatározó mértékben áll rendelkezésre. Jelentősebb mennyiségben a szerves formában, humuszhoz kötött amino-típusú (-NH2) nitrogénnel tudunk számolni. Ez könnyen lehasad, és bizonyos idő után a szőlő számára is felvehető nitrátformává alakul át, amely hozzájárul az ellátás egyenletességéhez. Egyes agyagásványok és a humusz biztosítja a talaj nitrogénmegőrző képességét, amit a műtrágyázás során érdemes figyelembe venni. A kijuttatásra kerülő nitrogénadag kiszámításakor vegyük figyelembe, hogy 100 kg szőlőtermés kineveléséhez legfeljebb 1 kg hatóanyagra van szükség hektáronként. Magas humusz- és ásványianyag-tartalmú talajokon az egyszeri alkalommal kiadott ammóniumnitrát (N-tartalom 34%) hatása is megfelelő. A rövid ideig tartó savanyító hatását a talaj puffer képessége viszonylag jól ellensúlyozza. Virágzásig tartó hatásával nem kell számolni. A nitrogén túladagolását célszerű kerülni, mert az többszörösen hátrányos következményekkel jár. Úgy állapítsuk meg a nitrogénadagot és annak formáját, hogy a nitrogén jelenléte a virágzást megelőzően már ne legyen túlsúlyban. Ellenkező esetben termékenyülési problémákkal és virágzat elrúgással kell számolni.

Lazább homoktalajon az ammóniumnitrátot és dolomitot tartalmazó pétisó, linzisó (N-tartalom 27%) típusú műtrágyák ismételt fejtrágyázásával kedvezőbb eredményt érhetünk el. A nitrát–nitrogén és az ammónium–nitrogén aránya itt azonos, amelyből a nitrát azonnal felvehető. Az ammónium-nitrogén viszont csak időigényes átalakulás után vehető fel, szintén nitrát formában. Az illékony ammónia esetében számolni kell bizonyos veszteséggel, amit a homok relatív magas talajhőmérséklete és a csökkent humusztartalom is növel. A vízben jól oldódó, dolomitot nem tartalmazó ammóniumnitrát alkalmazása ilyen feltételek mellett, a gyors kimosódás miatt nem alkalmazható.