2006. május 16., kedd Országos közéleti lap II. évfolyam, 70. (132.) szám
Hirdessen Ukrajna egyetlen országos magyar lapjában
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum Főszerkesztő
Süldőt válasszanak!
Dercenben már tenyésztik a nagy fehér sertésfajtát

– Amennyiben a gazdáknak lehetőségük van rá, lehetőleg ne keverékegyedeket, hanem fajállatokat válasszanak és tenyésszenek – figyelmeztet Kalabiska István munkácsi állatorvos. – És ehhez nem is kell "messzire menni". Ukrajnában a nagy fehér sertésfajta a leginkább elterjedt. Amennyiben valaki ezt választja, az erős testalkatú kocát nevelhet.

Örömömre szolgál, hogy a nagy fehér fajta nemcsak a hágókon túl, hanem Kárpátalján is megtalálható. A munkácsi járási Dercenben és Nagylucskán is tenyésztenek belőlük. Ha viszont a gazda úgy dönt, vagy arra van csupán lehetősége, hogy keveréket szerezzen be, ügyelnie kell arra, hogy milyen fajtákat is kereszteztek tulajdonképpen, s tisztában kell lennie azzal is, hogy mi volt a keresztezés célja: azaz hús- vagy zsírdisznót kívántak a tenyésztők "létrehozni". Ha mindezt ismeri, később nem éri meglepetés.

Amennyiben egy gazda tenyésztésre "adja a fejét", fontos tudnia, hogy a szaporaságot és a malacnevelő képességet, a születési tömeget a viszonylag rosszul öröklődő tulajdonságok között tartják számon a szakemberek, a takarmányértékesítő képességet a közepes, míg a húsipari jellemzőket (ezek közé tartozik például a szalonna vastagsága, a sonka alakja, nagysága, a karaj keresztmetszete) a jól öröklődő tulajdonságok közé sorolják. Amennyiben tehát valaki biztos akar lenni abban, hogy jól választott, ajánlatos a küllemet és az egyed teljesítményét is figyelembe venni, mert ezek a tulajdonságok jobb örökölhetőségük miatt valószínű, hogy az utódokra is jellemzőek lesznek.

Számos kizáró ok van, amelyek megjelenése esetén nem ajánlott a tenyésztés.

A leggyakoribbak közé a túlságosan finom, illetve túl durva szervezetet, a ferde orrt, a vékony, lapos hegedűnyakat és a rövid, tokás nyakat egyaránt belesorolják, de kizáró oknak számít a hajlott hát, a pontyhát (az előbbi ellentéte), a csapott far, a lógó has, a rossz lábállás, a kiegyensúlyozatlan viselkedés, de akár valamilyen betegség is.

Természetesen gyengén fejlett egyedet nem érdemes tenyészállatnak választani, de az sem mondható szerencsésnek, ha a testtömege túlságosan nagy az életkorához képest. A malac esetében (egyhónapos koráig) a napi 200 grammos, az elválasztásig pedig a napi 300–350 grammos gyarapodás mondható elfogadhatónak. Malactápot viszont tíz-tizenkét hetes korukig kapjanak, körülbelül addig, amíg el nem érik a 25–30 kg-os súlyt.

A tenyésztésre kiválasztott állatot öthónapos koráig (a 60 kilogrammos testtömeg eléréséig) nyugodtan tarthatjuk és takarmányozhatjuk az értékesítésre nevelt süldőkkel együtt. Ezután viszont mindenképpen különítsük el, s visszafogottan takarmányozzuk. Amennyiben tápot etetünk, figyelni kell arra, hogy a jószággal valóban süldőtápot, s ne koca- vagy hízótápot etessünk! Természetesen a mennyiség is fontos, amelyet az állat súlyának függvényében mérjünk le. A következő mennyiség mondható ideálisnak:

50 kg-os sertés esetében: 2 kg

60 kg-os: 2,2 kg

70 kg-os: 2,3 kg

80 kg-os: 2,5 kg

90 kg-os: 2,8–3 kg

100 kg-os: 3–3,2 kg tápot kell adni naponta

Még szakszerűbben járunk el, ha a süldőnevelést már háromhónapos korban elkezdjük, és öt hónapon keresztül, 8 hónapos koráig folytatjuk. Ebben az esetben a jószág 30 kg-ról 120-ra gyarapszik. A nevelés első felében napi 500 grammos, a második felében pedig napi 700 grammos súlygyarapodás számít megfelelőnek. Amennyiben a gazda zöldet és más gazdasági takarmányokat is etet, az 50–70 kg-os süldőnek 1 kg, a 70–100 kg-osnak pedig 1,5 kg tápot adjunk.

Amennyiben lehetőség van rá, nyugodtan ki lehet engedni a gyepre. Alapkövetelmény ugyanis, hogy a tenyészsüldő minél többet tartózkodjék a friss levegőn. A levegő, a napfény, a vitaminok, a mozgás, a talajban lévő ásványi anyagok, nyomelemek nem kerülnek pénzbe, ráadásul az ilyen tartás növeli az állat edzettségét, ellenállóképességét is. A sertést viszont csak addig hagyjuk a legelőn, amíg éhesen legel, mert ha jóllakott, azonnal túrni kezd. Legjobb időpont erre a kora reggeli és a késő délutáni legeltetés.

T. V.

Minden jog fenntartva © 2006 Kárpáti Igaz Szó