A Beregújfaluból származó és jelenleg Budapesten élő Magurszky Norbert képzőművésszel az alkotói munka szépségeiről, a művészi hivatás mibenlétéről beszélgettem.

– Az érettségit 1993-ban Beregszászon a 11. Sz. Ipari Szaklíceumban tettem le, egyúttal szakmát is szereztem. Miután leszereltem a katonaságtól, sokáig nem találtam a helyem. 1996-ban Budapestre költöztem. Azóta itt élek kis családommal. Ami a munkásságomat illeti, ahogy te nevezted, a családi kötelezettségek miatt egyre kevesebb időt tudok fordítani az alkotásra. Mindig vágytam egy saját műteremre, de sajnos anyagi és egyéb okok miatt ez máig nem valósult meg.

– Gondolom, sok honfitársad megkérdezte már, mi késztetett arra, hogy áttelepülj Magyarországra, és hogyan sikerült beilleszkedned az új közegbe?

– Neked is csak azt tudom mondani, mint bárki másnak. A kalandvágy. Az, hogy kipróbáljam magam. Túl szűk volt számomra Kárpátalja. Több lehetőségre vágytam, amit Magyarország voltaképpen meg is adott. A beilleszkedés könnyen ment, mivel nyitott vagyok mindenki és minden iránt.

– Mi az, ami a leginkább foglalkoztat a képzőművészetben?

– Főként kollázsokat készítek. De előszeretettel gyűjtöm a természetben és a környezetemben fellelhető tárgyakat, amik az általam kreált kompozíciókban teljesen más jelentést kapnak. Engem meg tud fogni egy érdekes formájú kavics, spirálba tekeredő fémforgács, ábrákat "rajzoló" salétrom a házak falán, emberi vagy állati alakot formázó fagyökér stb. A kollázsaimmal az ellentétekkel, a visszásságokkal szembesítem a szemlélőt. Például, amikor egy topmodell és egy kövér nő szeletekre vágott képét montírozom össze. Ha úgy tetszik, egyes munkáimon felfedezhető némi polgárpukkasztás.

– Kit tartasz példaképednek, ha van ilyen?

– Elég sok példaképem van, főleg a festők között. Nagy hatással volt rám: Vincent Van Gogh, Paul Gaugin. De hadd hozzak fel néhány magyart is, mint Rippl-Rónai József, Holán Sándor, Bukta Imre.

– Ha jól tudom, több kiállításod is volt már, most éppen mivel foglalkozol?

– Budapesten 1999 óta veszek részt csoportos és önálló tárlatokon. Az utolsó önálló kiállításom a MOM Parkban volt 2004-ben. De tavaly ősszel részt vettem egy összművészeti projektben a Kálvária-téri színházban egy harmincfős művészcsoport tagjaként. Itt a festmények, plasztikák és szobrok tárlata mellett irodalmi előadások, koncertek voltak műsoron. Legutoljára az Ungvári Intermix Kiadó gondozásában megjelenő könyvet illusztráltam. Ha jól tudom, a budapesti könyvnapokra fog a boltokba kerülni.

– Tervezel-e önálló kiállítást szülőföldeden, Kárpátalján?

– Idén Beregszászon szeretnék összehozni egy kisebb tárlatot. Sajnos, odahaza még nem volt kiállításom.

Lengyel János