A páfrányfenyő a legrégebbi idők óta fennmaradt gyógynövény. Segít a sok mindent megélt öregeken, gyógyítja, vagy enyhíti a rohamokat, a szívbetegséget, az impotenciát és a vakságot, süketséget és az emlékezetvesztést is. Az indiai ajurvédikus gyógyítók a hosszú élettel hozták összefüggésbe a páfrányfenyőt. Bár őshazája Kína, nálunk is meghonosították, kedvelt növénye a térrendezőknek. A Távol-Keleten főként vallási jelentősége nagy, elsősorban templomi faként tisztelik, szinte minden szakrális hely közelében megtalálható.

A díszfa viaszos, húsos termését, "ezüstgyümölcsét", főzve vagy sütve fogyasztják. Mélyzöld levelei hosszú nyelűek, két lebenyre tagoltak, erezetük jellegzetesen villás, úgy néznek ki, mint egy nyeles legyező. Ősszel a színük világító aranysárgára változik, mielőtt megbarnulnának és lehullanának.