Vége a romantikának. Hol vagyunk a XXI. században? Újrafogalmazzák a feladatokat. Sámánok – Az államfő és a határon túli magyarok. Ilyen és ezekhez hasonló címmel közölnek tudósításokat, elemzéseket az anyaországi és a határon túli magyar lapok a Sólyom László köztársasági elnök kezdeményezte konferenciáról. A fórumnak, melyre az elszakított vidékekről tizenhét (vajon miért nem tizenhat vagy tizennyolc? Tán nincs több ülőalkalmatosság a Sándor-palotában?) személyt hívtak meg, az volt a célja, hogy a magyar köztársaság elnöke "a szakmaiságra alapozva és nem pártpolitikusok látókörén keresztül kapjon pontos és valós helyzetképet" a határon túli nemzetrészről. Az akarat tiszteletet parancsoló. Csak éppen – félve írom le – a dolog felvet egy apró kérdést: mi van? Az elnök úrnak korábban nem volt ilyene? Úgy látszik, nem hallgatta Mikola kormányfő-helyettes jelölt zengedelmeit. Mert akkor legalább annyit tudna rólunk, hogy okos és bölcs vezérek irányításával húsz évre biztosítani tudnánk a jobboldali kormányzást Magyarországon.

No de félre az élccel.

Hisz komoly dolog ez, s igaza van Sólyom Lászlónak: "ki kell lépni a frázisok, a romantikus elképzelések és a magyarországi belpolitikai szempontok köréből, amikor a határon túli magyarok helyzetéről van szó". Ez is eléggé frázisízű, s már hallottunk hasonlókat – mondhatná valami rosszindulatú fráter. De mi ne higgyünk a kétkedő, kákáncsomót-keresőknek. Hisz "a nem nyilvános tanácskozásra olyan, a szomszédos országokban élő magyar tudósokat a közéleti és a civil szférában elismert személyiségeket invitáltak meg, akik tevékenységük alapján, kutatási vagy szakterületük szabályai szerint érvényes megállapításokat tudnak tenni a határon túli magyarság helyzetéről". A "nem nyilvános" ellenére azért reménykedni csak szabad, hogy egyszer majd megtudjuk, mi is hangzott el. Már csak azért, mert végül is rólunk volt szó. Mert bizonyég furdal a kíváncsiság, melyek is voltak azok az "érvényes megállapítások", s miért kellett őket amúgy fülbesúgva elmondani.

Ilyen nagy a baj?

Ha igen, akkor ne suttogjunk. Kiáltsuk világgá.

Hátha jön valaki és megoldja.

Helyettünk.

Horváth Sándor