A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

A rovat mai vendége Szalontai László, a csongori "Minityúkfarm" megbízott igazgatója.

– Már sok mindennel foglalkozott az életben...

– Valóban, több területen is kipróbáltam magam. A középiskola elvégzése után az Ungvári Állami Egyetemen kezdtem el tanulmányaimat, de hamarosan abbahagytam. Pincér lettem. Több rangos ungvári étteremben dolgoztam. Így ismerkedtem meg Temető Sándor neves játékvezetővel, az ő "hatására" jómagam is futballbíró lettem. A köztársasági rangsorolásig vittem. De voltam a zápszonyi focicsapat edzője is. Szernyén szintén sokáig vezettem a helyi csapatot, bajnokságot, kupát nyertünk. Aki járatos egy kicsit a futballberkekben, az tudja, mekkora nagy fegyverténynek számított, hogy egy magyar falu csapata lett a járás legjobbja. Majd újból visszatértem a kereskedelembe. Kilenc évig a kaszonyi Vita étterem vezetője voltam. Ezt követően szülőfalumban egy bárt nyitottam. A környéken akkor ez egyedülálló volt, szép forgalmat bonyolítottunk le. Később azonban gombamód szaporodni kezdtek a butikok, talponállók, s a forgalmunk is megcsappant. Úgy döntöttem, hogy újra váltok. Néhány éve magyarországi támogatók segítségével a falu határában sikerült beindítanom egy baromfitelepet, ahol jelenleg négyezres állománnyal dolgozunk.

– A bizonyítási vágy hajtja az új vállalkozásokba?

– Nem is tudom. Mindig a legjobbat akarom kihozni abból, amit csinálok. Ha ez már nem megy, akkor új üzlet után nézek.

– A vállalkozó valóban csak a pénz "nyelvén" tud gondolkodni?

– A mai elanyagiasodott világban nagy szerepe és jelentősége van a pénznek. Akik ismernek, azok tudják rólam, hogy nálam a pénz másodrangú dolog. Barkaszón valamennyi rendezvényt, kezdeményezést támogatok. Szponzoráltam a helyi focicsapatot, de foglalkoztam az utánpótlás nevelésével is.

– Közéleti tevékenység, vállalkozás, család... Hogyan férnek meg ezek a dolgok egymás mellett?

– Állandóan szeretek mozgásban lenni. Pincérként évekig ingáztam Barkaszó és Ungvár között, s mint futballbíró, egész Ukrajnát bejártam. Az állandó jövés-menés rákényszerített, hogy megtanuljam optimálisan beosztani az időmet. Megszoktam, hogy korán kelek, este hétig a munkáé vagyok, de azt követően már a családé a főszerep. Most a legtöbb időmet a kétéves kisunokámnak szentelem.

– A gyerekei vérében is "vállalkozói" vér csörgedezik?

– Talán a lányom az, aki olyan örökmozgó, mint én. Ő is szeret egyszerre több dologgal foglalkozni.

– A felesége hogyan viseli az ön nyüzsgését?

– Harmincévi házasság alatt már volt ideje hozzászokni.

– Akiknek jobban fut a szekerük, azoknak mindig akadnak irigyeik...

– Nyíltan senki sem mondja, de tudom, hogy nekem is vannak. Csak az irigykedik a másikra, aki még soha nem fogott semmibe, s nem tudja, mennyi munka áll az eredmény mögött. Nem szoktam ezzel foglalkozni.

– A vállalkozói tevékenység sok stresszel jár. Ön mégis nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott ember benyomását kelti. Előfordul, hogy "kiborul"?

– Általában nyugodt vagyok. Nem szoktam veszekedni, mert úgy vélem, ha szép szóval, meggyőzéssel nem érek célt, akkor a kiabálás sem segít.

– A pincér- és a sportos múltból maradt még valami?

– Természetesen. Az ünnepi asztal megterítését nem engedem át senkinek. Az éttermi szakácsoktól is ellestem sok mindent, így a főzés sem jelent gondot. A foci és a sport iránti szeretetem ma is töretlen.

– A focin kívül van-e még hobbija?

– Szeretek sakkozni és nagy csodálója vagyok a festészetnek. Van is néhány szép képem. A feleségemmel szeretünk kirándulni, főleg a hegyekbe, de néhány távolabbi országba is eljutottunk már. Évente két-három hetet igyekszem "kiszakítani" a munkanaptáramból a pihenésre.

– Biztos anyagi háttérrel rendelkezik, vannak magyarországi kapcsolatai, megfelelő vállalkozói tapasztalata. Nem gondolt rá, hogy a határ másik oldalán jobban tudná mindezt kamatoztatni?

– Ez soha nem merült fel bennem, talán éppen azért, mert itt is minden feltétel adott a vállalkozásom felfuttatásához.

Varga Márta