Kétnapos tudományos konferencia keretében emlékeztek meg a Csernobili Atomerőműben 20 éve történt balesetről a megyeszékhelyen. A nagyszabású rendezvényt az Ukrán Csernobil Szövetség, a megyei állami közigazgatás és az Ungvári Nemzeti Egyetem szervezésében bonyolították le.

A konferencián felszólaló neves tudósok, atomfizikusok sorában Vaszil Ugrin, az UNE osztályvezetője arról beszélt, hogy Csernobil hatása egy sor olyan kérdést és problémát vetett fel, melyekre korábban nem is figyeltünk. Még ma sem ügyelünk például az építőanyagok minőségére. Pedig nem ártana alaposabban megvizsgálni, milyen anyagokból épülnek lakásaink, hivatalaink. A közelmúltban végeztek például méréseket a sugárzási szint megállapítása érdekében a megyeháza épületében, s meglepő eredmények születtek. A hivatali szobákban és a folyosókon a háttérsugárzás szabadban mért értékének a négyszeresét mutatták a műszerek.

Kárpátalján a reaktorbalesetet követően alaposan megnőtt a radioaktív sugárzás, mondta el Volodimir Maszljuk, a fizika-matematikai tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Nagy szerencsénk, hogy vidékünket megóvták a Kárpátok hegyei a nagyobb bajtól. A radioaktív felhőket megszűrő hegyek között volt igazán magas a sugárzás. Elsősorban Rahó és Volóc térségében csapódtak ki a radioaktív elemek, melyek mára szinte teljesen eltűntek.

Csernobil hatását a megye egész ökoszisztémája megszenvedte. A reaktorbaleset óta a KÖJÁL szakemberei folyamatosan figyelik a térségben a sugárszint alakulását. A mérési eredményekről pedig tájékoztatják a környező országokat. Mára azonban nem Csernobil jelenti a problémát, állapították meg a konferencia résztvevői. Sokkal nagyobb veszélyforrásnak tekinthetőek például a romániai aranybányák. Emlékezetes volt a 2001-ben a Tiszát ért cianidmérgezés. A borsabányai balesethez hasonló tragédiákra, sajnos a jövőben is számítani lehet.

A konferencia résztvevői zárónyilatkozatot fogadtak el, melyben kiemelték a Kárpátok és egyben Kárpátalja ökológiai rendszerét veszélyeztető tényezők folyamatos figyelésének fontosságát. A környezetünk tisztasága nem függ az államhatároktól, ezért a bajok kivédését, illetve megelőzését csakis nemzetközi összefogással lehet biztosítani. E téren a kárpátaljai tudósok valóban jó úton járnak, állapítja meg a zárónyilatkozat.

Balogh Csaba