Úgy alakult az életem, hogy nekem mindent nagyon korán kellett kezdenem. Tizennyolc évesen már szobrászként területi tárlaton szerepeltem; húszéves sem voltam, mikor elkezdődött újságírói pályám; huszonöt esztendősen tankönyvkiadói főszerkesztő lettem, s mikor úgy fordultak a dolgok, hogy oktatnom kellett az egyetemen, a hallgatóim nem is olyan sok évvel voltak fiatalabbak nálam. Így aztán a szokott tanár–diák viszony kereteit kissé szétfeszítő, meglehetősen bizalmas kapcsolatom alakult ki a legtöbbjükkel. Szünetekben is szívesen eldiskuráltam velük, s közben tudomást szereztem életük apró-cseprő eseményeiről. Voltak köztük bohókásak is, mint az itt következő.

Én talán észre sem vettem volna – nem vagyok túlságosan jó megfigyelő –, ők szóltak: nézzem csak, a csoportban felütötte a fejét egy érdekes szokás. A lányok közül többen is egy szép fényes fémbetűvel a mellükön jöttek az előadásokra. Mint megtudtam tőlük, az egyik ungvári rövidáru-üzletbe megérkeztek a külföldön akkor oly divatos csecsebecsék, amelyeknek a mellükre tűzésével a lányok-asszonyok közhírré teszik, hogyan kezdődik a keresztnevük. Igen ám, de a szovjet áruellátásban nem volt ritka az ilyen eset: az üzlet csak kétféle betűt kapott (de azt azután nagy mennyiségben): B-t és X-et. Ezért eleinte a csoportban csak hárman viselték ezt az ékességet: Borcsa, Bea és Berta. Mert hát kinek a neve kezdődik X-szel?

De azért divat a divat, hogy ilyesfajta áruskála-szűkülések ne gördítsenek túlságosan nagy akadályt a terjedése elé. Egy idő múlva ragyogó B betűvel pompázott Erzsike is. A magyarázat: őt tulajdonképpen Böskének is lehet becézni. Hanem ugyanezen az alapon feltűzte egy másik Erzsébet is, mert őt valóban Böbének szólították, no meg Gizi is, mert őt otthon tréfásan Bélának hívták: a család ugyanis a születésekor fiút várt, és az Béla lett volna.

Néhány nap múlva Valéria, Viktória mellén is ott ragyogott a B betű. Indoklásuk: az a bizonyos B betű úgyis orosz V-nek készült, így ők is hordhatják, ha cirill betűvel gondolják a nevüket.

Azután következett Piroska, Kati, Jutka, mert nekik a vezetéknevük kezdődött B-vel: Balogh, Bodnár, Buzsáki. De akkor (cirill betűvel) jogos még Vass Jolinak, Vízi Terinek és Wurm Áginak. Ők is megvették.

Végül B betűvel jött az előadásra Gerzsenyi Márta, akit Csöpinek becéztek. A magyarázata igen egyszerű volt: a szüleivel megbeszélte, hogy most már Babinak fogják szólítani, a barátnőit is kérte, hogy ezt vegyék tekintetbe. Ezzel azután egész lavinát indított el: Babinak mindenkit lehet hívni.

Már jóformán valamennyi lányhallgatómnak volt B betűje, csak Ildikó járt e nélkül a divatos dísz nélkül. Mert Ildi cseppet individualista jellem volt, és nem akart olyan lenni, mint a többi. De nekem megmondta: rövidesen mindenkit lefőz. Szorgalmasan tanulmányozta az ókori történelmet, abból igyekezett kibúvárkodni, hogy szólíttassa magát. Ugyanis a régi görögöknél voltak X-szel kezdődő női nevek.

Balla László