Megvoltak a választások.

Ez jó!

Ígéretekből, kecsegtető jövőképek pingálásából nem volt hiány.

Ez nem baj.

Még mindig dúlnak a választási utócsatározások.

Ez rossz!

Az ígéreteket, az álomszövést felváltotta a rideg valóság. Pl.: áremelés.

Ez nagy baj.

Egyik-másik tanintézetből hazaengedték a diákokat, mivel megszűnt a fűtés. Hát... ez is egyfajta megoldása a problémának. Olyan gordiuszi. Igaz, Nagy Sándor csak a csomót vágta el (át), nem a tanmenetet.

De az ötlet nem akármilyen.

Hideg a radiátor? Éljen a szabadság!

Tudnék javasolni néhány hasonlóan briliáns megoldást.

Nem javítják az utakat, rengeteg a tengelytörő kátyú?

Tiltsák ki a közutakról a gépkocsikat. Garantáltan egyetlen balesethez sem kell a rendőröket, mentőket riasztani.

Hibásak a vezetékek, sok víz folyik el a semmibe?

Zárják el a csapokat. Óriási lesz a megtakarítás.

Lopják az áramot? Nem fizetik a közműdíjakat? Szemetelnek az utcán?

Ugye már mondják is a megoldásokat...

Milyen szép és egyszerű is az élet. Ha valahol valamilyen gond, nehézség merül fel, egyszerűen csak be kell tiltani, meg kell szüntetni, el kell zárni stb., stb., s máris minden a helyére kerül.

Ja, hogy netán meg lehetne előzni a problémákat?

Olyan költségvetést fabrikálni, mely biztosítja a középületek folyamatos, normális működését. Olyan béreket, nyugdíjat adni, hogy a proletár, akarom mondani a polgár, ki tudja fizetni a rezsit...

Á! Nem lenne ennek túl sok értelme. Meg különben is, milyen unalmassá válna az élet, itt, a kies Gordiuszban csomók és kardok nélkül.

Bogozni? Meg-, kioldani?

Az olyan unalmas.

Horváth Sándor