A rovat mai vendége Okszana Csopej nőgyógyász, a megyei családtervezési központ vezetője.

– 50. születésnapját méltatja a napokban, fogadja jókívánságaimat. A doktornő 27 éve van a szakmában. Annak idején miért éppen a medicinát választotta?

– Már kora gyermekkoromtól az orvosi pályára készültem. Ebben valószínűleg a poroskói nagyapámnál töltött időszak játszott közre. Lakott nála egy ápolónő, akitől hatévesen kölcsönkértem a műszereket és az utcában lakó gyerekeket "vizsgáltam", antistrumin tablettát osztottam nekik. Hárman vagyunk nővérek, valamennyien az orvosi hivatást választottuk. Jómagam 1979-ben fejeztem be kitűnő eredménnyel az egyetemet, majd Kirovográdba irányítottak két és fél évre. Miután hazajöttem, másfél évig mentőorvosként dolgoztam. Nagyon jó iskola egy medikusnak, megtanít, hogyan kerüljük el a pánikbaesést. Majd az Ungvári Városi Kórház nőgyógyá- szaként praktizáltam.

– Ön volt az első, aki Kárpátalján elkezdte a magzat ultrahangvizsgálatát, ami minőségi előrelépést jelentett a csecsemővédelemben.

– 1989-ben Ukrajnából elsőként szerezhettem meg Moszkvában az ultrahangvizsgálathoz szükséges képesítést. Évente közel 5 ezer elemzést végeztünk. Ma is ez a szakterületem, amit immár negyedik éve végzek. Az új élet kifejlődése, a csecsemő világrajövetele balzsam a lelkemnek.

– A szakma történetébe úttörő, kísérletező emberként vonult be. Magánemberként is vállalkozó szellemű?

– Ha három lány van a családban, az egyiknek fel kell vállalnia a fiú szerepét. Nálunk nekem jutott ez a funkció. Minden technikával kapcsolatos dolgot rám bíztak. A kolléganőim a mai napig engem hívnak, ha gond van a berendezésekkel.

– A kormánykerék mögé is bemerészkedik?

– 1977 óta vezetek autót. Koccanásom is volt, ami után fél évig nem mertem kormányhoz ülni, de aztán kihevertem. Azt is mondhatnám, a szelíd külső mögött szilárd, kemény természet bújik meg. Nem szeretem például, ha nyomást gyakorolnak rám. A végsőkig kitartok nézeteim mellett, de a konfliktusok elől igyekszem kitérni.

– Ez tipikus kosra vall. Hisz a horoszkópokban?

– Valóban rám illenek a kos általános jegyei. Ezenkívül a majom évében születtem, aki köztudottan nyughatatlan. Olvasgatom a horoszkópokat, de nem veszem túl komolyan. Bár, olykor megesik, hogy beigazolódnak az előrejelzések.

– Férje és lánya is egészségügyis. Ha együtt vannak, hanyagolják a szakmát vagy épp ellenkezőleg?

– Férjem az Ungvári Nemzeti Egyetem posztgraduális karának dékánja, lányom az orvosi kar ötödéves hallgatója. Mivel ez az életünk, minden nehézséget együtt győztünk le, minden sikert együtt értünk el – férjem 36 éves korában lett az orvostudományok doktora –, természetes, hogy beszélgetéseink során is a szakma kerül előtérbe. És a segítségnyújtás. Számunkra nincs jelentősége, nappal van-e vagy éjszaka, ha kérés érkezik, beülünk az autóba és megyünk.

– Mire a legbüszkébb?

– Szép családomra, tehetséges lányomra. Kszenyija másodéves volt, amikor megnyert egy válogatást és a Natali országos lap címlapjára került. A diákcsere-program keretében egy évet egy San Francisco-i egyetemen töltött. A legszebb ajándékot is tőle kaptam születésnapomra: március 10-én megszületett az unokám, Makszimka. Most körülötte forog a világ.

– Gyűjtögető típus, ragaszkodik a tárgyakhoz?

– Semmit sem dobok ki, még a 28 évvel ezelőtt kapott ajándékok is megvannak. Ez talán abból fakad, hogy a gyermekkorom jóval szerényebb anyagi körülmények között telt, mint a mai gyerekeknek. Én például kilencedikes koromban kaptam először új ruhát.

– Milyen a szigorú doktornő, amikor kikapcsolódik?

– Nagyon szeretek énekelni, táncolni a mulatságokon. Mivel Oroszkomorócon születtem, ahol sok roma élt, egy életre megkedveltem dalaikat. Kedvencem az Ocsi csornyi kezdetű dal.

– Saját egészségére mennyi figyelmet fordít?

– Nincsenek káros szenvedélyeim, ha csak nem tekintjük annak az édességek túlzott fogyasztását. 17 esztendeje rendszeres látogatója vagyok a Szinyak szanatóriumnak, ahonnan teljesen megújulva térek haza. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

– Hobbi?

– Régebben sokat jártunk gombázni, de idő hiányában mára ez valahogy elmaradt. Gyakorlatilag nincs szabadidőm. Hivatalos munkaidőm letelte után 12. éve rohanok a privát rendelőmbe, ahonnan este érek haza. A szombat a háztartásé, vasárnap olvasgatok, és most már ott az unoka.

– Boldog embernek tartja magát?

– Igen. Azzal foglalkozhatok, amit szeretek. A magzati korban jelentkező rendellenességek kiszűrése az egyik legnehezebb és legfelelősségteljesebb területe a medicinának, hisz a csecsemőn kívül az édesanya egészségéért is felelek. Szép családom van. Férjem mindig mindenben támogat. Mi hiányozhat még a boldogsághoz?

Magyar Tímea