Talán túlzásnak hat, de a lezajlott választásokon a "magyar" körzetben valamiért magát győztesnek mondó KMKSZ szűk vezetése számára valójában most jött el az ideje annak, hogy béküljenek, pontosabban végre-valahára együttműködjenek. Teljesen fölösleges ugyanis a számok tengeréből kihorgászni a győzelemre vonatkozó adathalmazt. Egyrészt azért, mert ezt különösebb megerőltetés nélkül az UMDSZ is megteheti, de legfőképp azért, mert tudathasadásos győzelem ez. Megkockáztatom: a kárpátaljai magyarság részarányához képest vesztett a március 26-i választáson...

Miért is? Egyebek mellett azért, mert minden bizonnyal a megyei tanácsban a két magyar párt részéről 9 képviselő fog mandátumhoz jutni, holott ez a szám egységes fellépés esetén a töredékszavazatokkal most lehetne akár 12–13 képviselői hely, amire már mindenki odafigyel, s a magyar érdekérvényesítés szempontjából ez remek kiindulási pozíciót biztosíthatna. S akkor még nem beszéltünk egyes magyarlakta járások képviselőtestületeiről, ahol most lesz két nem túl erős magyar csoportosulás, pedig lehetne mindenhol egy erős frakció. Számos közigazgatási egységbe pedig egyszerűen kiütötte egymást a két magyar párt. Az is elgondolkodtató, hogy nagyon sok potenciális magyar szavazó azért voksolt ukrán párt listájára, mert egész egyszerűen tele van a hócipője a magyar–magyar marakodással. Mondjuk, ezt is meg lehet érteni, még akkor is, ha éppen a két nagy magyar erő acsarkodása idézte elő ezt a paradox és sajnálatos helyzetet.

Ám térjünk vissza a címben jelzett töprengésre. A 17 éves KMKSZ vezetői akkor cselekszenek helyesen, ha beismerik: rajtuk kívül teljes létjogosultsága van annak az UMDSZ-nek is, amely megújult formában és tartalommal bár csak három éve van jelen a mi kis kárpátaljai magyar társadalmi politikumunkban, alig pár száz szavazat híján éppen olyan támogatottsága van, mint a már rég nem egyeduralkodó kulturális szövetségnek. A választási kampány során többször is feltették a KMKSZ elnökének azt a kérdést: miért nem fogadta el az országos demokrata szövetség vezetésének az együttműködésre tett ajánlatát? Az érintett egyszer valami olyasmit válaszolt, hogy a március 26-i eredmények tudatában felülvizsgálják az esetleges együttműködési ajánlatot. Teljesen egyértelmű, hogy miért nevezte meg március utolsó vasárnapját. Azért, mert ők azzal számoltak, hogy pártjuk többszörösen lekörözi az UMDSZ-t, ám vágyuk, álmuk nem jött be.

A mostani választással hivatalosan, deklarálva is vége van a KMKSZ-hegemóniának. Számukra, reálisan gondolkodva, nem marad más hátra, mint jelentős lépést tenni a magyar–magyar együttműködés irányában. Persze, az is elképzelhető, hogy valami mondvacsinált indokkal ezek után sem fogják óhajtani a tisztes párbeszédet. Lehet, hogy naivitásnak tűnik, de sokadmagammal abban bízom, hogy megmozdul valami, s felismerik, ez így nem mehet tovább. A kárpátaljai magyar ember érdekében legalábbis ez így nem mehet tovább...

Dunda György