Kezdjük a legfontosabbal: a országban napjaink divatjává vált azon siránkozni, hogy semmire sem jut elég pénz. Miért jutna akkor éppen környezetünk védelmére? Pedig tudjuk, léteznek ilyen források. Csak egyet kiemelve a sok közül, ilyen például az 1990-ben aláírt kiotói egyezmény. Hogy mit tartalmaz és mit ígér? Nézzük tételesen.

Azok az országok, többek között Ukrajna is, amelyek aláírták ezt az okmányt, vállalták, hogy csökkentik a környezetbe kibocsátott szennyező anyagok, gázok mennyiségét. Egyes államok oly mértékben tudják csökkenteni ezeket a tételeket, ami jóval alatta marad a rögzített és engedélyezett normának. Vagyis akár több szennyező anyagot is a légtérbe engedhetnének anélkül, hogy szabályt sértenének. Van olyan ország, amely ki is használja ezt a lehetőséget, és "fű alatt" eladja a rá vonatkozó kvótát, különbséget, azaz pénzt csinál belőle. Vajon Ukrajna miért nem él ezzel a lehetőséggel? Ugyanis hazánk éppen a múlt század kilencvenes éveinek gazdasági mélyrepülése következtében a vártnál lényegesen kevesebb ipari terméket állított elő, vagyis kevesebb káros anyagot bocsát a levegőbe, mint azt az 1990-ben megállapított keret lehetővé tenné. Ebből kifolyólag Ukrajna eurómilliókat kereshetne, amit befektetésekre, környezetkímélő berendezések korszerűsítésére stb. fordít- hatna. Egyszóval, mint Phil Birgmingham, a Világbank igazgatója megjegyezte, az egyezmény életbe léptetése óta Ukrajnának, Belarusznak és Moldovának nyert ügye van, "különleges" előnyeiből jelentős anyagiakat profitálhatna.

Ukrajna nem teszi. S ha teszi is, alig észrevehetően, szögezi le az "EKO+25%". Akkor lenne érezhető, ha ezekből a pénzekből növekedne az ágazatban dolgozók bére, a nyugdíjak, a szociális kifizetések, amelyek a kérdéses területeken élőket – a statisztikai számítások szerint ez mintegy 15 millió ukrán állampolgár – érintik. Hogy ez a szám csak hozzávetőleges, annak az az oka elsősorban, hogy Ukrajnában nincsenek erről pontos felmérések, már csak azért sem, mert a szennyezett területek sincsenek jogilag konkrétan meghatározva, legfeljebb csak nagy vonalakban, hogy ide mindenekelőtt a sűrűn lakott megyék tartoznak. De lehet ezt valójában fogódzónak tekinteni?

Miért éppen 25 százalék?

A jelenleg érvényben lévő törvények alapján ma kétféle lakossági réteg részesül környezetvédelmi kedvezményekben: a hegyvidéki lakosság és a csernobili baleset érintettjei. A kifizetések mechanizmusa szerint a hegyvidéki lakosság (számuk 500 ezer körül van) 20–25, az atomkatasztrófa érintettjei (mintegy 3 millió ember) pedig 23–27 százalékos kárpótlásban részesülnek. Az "EKO+25%" népi mozgalom képviselőinek véleménye szerint a szennyezett levegőjű vidékeken élőknek is hasonló mértékű kárpótlásban kellene részesülniük. Igor Pizsok, a mozgalom egyik aktivistájának véleménye szerint természetesen ez nem a maximális összeg, de valahol el kell kezdeni, viszont szerinte ez az a minimális összeg, amelyet az ukrán állam jelenleg elbír.

Kiket illet meg a kárpótlás?

Az "EKO+25%" mozgalom tagjai szerint elsősorban azokat, akiknek bérük és egyéb jövedelmük nem elegendő arra, hogy minőségi árucikkeket vásároljanak, vagy komolyabb pénzeket áldozzanak egészségük javítására. A legfrissebb felmérések szerint Ukrajnában rendkívül magas az elhalálozási arány, fogy a munkaképes és az összlakosság száma, csökkent az átlagos életkor, s terjednek a különböző megbetegedések. Amennyiben tekintetbe vesszük azt, hogy Ukrajna lakosságának egyharmada olyan körülmények között él, ami káros hatással van az emberi szervezetükre, miközben semmilyen állami támogatásban nem részesülnek, akkor a fentieken nincs is mit csodálkozni.

Milyenek a kilátások?

Erre a kérdésre igen nehéz egyértelmű választ adni. Minden attól függ, miként kezelik majd a problémát a most megválasztásra kerülő képviselők. Ha őszinték akarunk lenni, a kifizetéseknek már... kilenc évvel ezelőtt el kellett volna kezdődniük. Ugyanis még akkor elfogadták az alkotmány azon pontját, mely fehéren-feketén rögzíti: az ukrán állampolgároknak joguk van biztonságos környezetben élni. A törvénysértőknek pedig büntetés jár. Ám a gyakorlat, a törvénypont alkalmazása merőben mást mutat.

– Amennyiben most nem mulasztjuk el a kedvező alkalmat – nyilatkozta Anatolij Maszlov, az "EKO+25%" népi mozgalom szakembere –, ősszel talán már kedvező fordulatra is számíthatunk, a jövő évi költségvetés is figyelembe veheti ezt az igényt. Ehhez azonban a választók támogatására is szükségünk van.

Támogassák az "EKO+25%" mozgalmat!