Környezetünk ökológiai problémáira 1986, a csernobili katasztrófa irányította rá a figyelmet. Ezután ezekről a gondokról nyíltan kezdtek beszélni. Az emberekben kialakult egy sajátos védekezési mechanizmus, melynek következtében arra, hogy rossz az ökológiai helyzet, már közömbösen reagáltak, s a csernobili balesetet követő első évekre jellemző szörnyülködés is megszűnt. Valójában azonban a gondok megmaradtak és egyre csak szaporodnak. Sőt – napjainkban már azokban a régiókban is ökológiai problémákról kell beszélnünk, melyeket eddig viszonylag "tisztáknak" tartottak –, mint például Csernyivci, Ivano-Frankivszk megye vagy éppen Kárpátalja...

Az ökológiától függ az ukrán nemzet jövője.

Bárki bármit is mit mond, nem a politika és nem a gazdaság játssza majd a főszerepet az ukrán nemzet jövőjében. A technogén szféra és a természetes környezet közötti kompromisszum, de gyakrabban a köztük dúló konfrontáció mára globális méreteket öltött, s ezek megoldásának függvénye a modern civilizáció jövője. A mi, a gyermekeink és unokáink jövője. Ez a kérdés nemhogy évről évre, de hónapról hónapra mind aktuálisabb lesz.

Itéljék meg egyedül. A szakemberek állítása szerint az elmúlt száz évben százszorosára nőtt a természeti kincsek felhasználása. A tudományos-technikai fejlődés mértéke százezerszer gyorsabb a bioevolúciónál. Az emberiség energiafogyasztása ötezerszerese a civilizáció kezdetén fogyasztott mennyiségnek.

Az ember által a környezetre gyakorolt megterhelés százezerszerese a korábbinak. A kidobott hulladék következtében a Föld légköre is – mely nélkülözhetetlen védőburkot képez bolygónk körül – veszélyesen elszennyeződött az elmúlt évtizedben, nem beszélve a számos ózonlyukról.

Ugyanakkor, bár a szárazföldnek csupán 0,5%-át foglalja el, Ukrajna bányássza a világ ásványainak 5%-át. Egy lakosra számítva évente 5 tonna szenet, 1 tonna fémet állít elő. A termelési mutatók javítása érdekében számos régió – Donbász, Poliszja, Pridnyiprovja – technogén környezetét megváltoztatták. Sok vízre volt szükség, hát a világon első ízben, példátlanul elterelték egy síkvidéki folyó, a Dnyeper vizét. Eközben az emberi kéz által létrehozott technogén környezet a természet törvényeivel ellentétes, saját törvényei szerint kezdett működni. A válasz nem sokat váratott magára – Csernobil, tönkretett környezet, hulladékhegyek, s ezek következményei – romlott a lakosság egészsége, csökkent Ukrajnában az átlagéletkor. S bármennyire sajnálatos, de a fentebbi jelenségek nem csupán a sűrűn lakott ipari régiókban figyelhetők meg, hanem az ökológiailag viszonylag tiszta területeken is. Egy sor objektív ok miatt ma már Kárpátalját is ezek közé kell sorolnunk.

Kimerülnek a vízkészletek és romlik minőségük – mihez vezet ez?

A világ legtöbb országa, azon belül Ukrajna is számos globális, regionális és nemzeti problémával lépett be a XXI. századba, melyek közül a legfenyegetőbb a környezet biztonságának globális megsértése, az emberi élethez létszükségletű vízkészletek kimerülése és az ivóvíz minőségének romlása.

Különösen fájdalmasan érinti ez Kárpátalját, ahol a vízvédelmi zónák, a part menti övezetek, a folyók, a patakok helyzetét tekintve igen aktuális ez a probléma.

A kárpátaljai ökológusok állítása szerint a jelenlegi vízvédelmi intézkedések nem óvják kellőképpen a kiaknázás alatt lévő földalatti vízhálózatot (legföljebb annak 20%-át nevezhetjük feltételesen védettnek). A megyében az összes ismert, föld alatti vízgyűjtő védtelen. A föld alatti víz minősége teljes egészében a felszíni feldolgozástól függ és különleges védelmet igényel.

Csakhogy ez a védelem gyakorlatilag nem valósul meg. Ezt támasztják alá a megyei Köjál adatai is. Az intézmény felmérései szerint 2004-ben a szűrésre vett minták 8%-a nem felelt meg a mikrobiológiai követelményeknek (az azt megelőző évben 7,4%-uk). Tavaly a legtöbb szennyezést a Perecsenyi (32%), a Nagybereznai (30,6%) és az Ungvári (17,9%) járásban észlelték.

A 2004-ben analizált 3322 mintából 790, azaz a minták 24%-a nem felelt meg az egészségügyi követelményeknek. A mutatók a Perecsenyi (54,5%), a Szolyvai (52%), az Ungvári, a Volóci (45,4%), a Beregszászi (39%) és a Nagybereznai (38%) járásban voltak a legrosszabbak.

Az adatok ismeretében nincs min csodálkoznunk. Az a helyzet ugyanis, hogy Kárpátalja 70%-ban mezőgazdasági zóna. A lakosság majd 90%-a ellenőrizetlen kútvizet fogyaszt. Ezáltal, ahogyan az egész ország területén, jelentősen romlik a lakosság egészségi állapota és a járványügyi helyzet. Ennek egyik legutóbbi példája, amikor a megyében hastífuszjárvány ütötte fel a fejét, melynek terjesztője, a szakértők záróvéleménye szerint, a kútvíz volt. A kutatások igazolják, hogy számos megbetegedés (fogszuvasodás, szív- és érrendszeri betegségek, epe- és vesekő, gyomorbetegség) kialakulása összefügg a víz ásványianyag-összetételével.

Az egyetlen kiút ebből a helyzetből az lenne, ha az ökológiailag veszélyeztetett területeken élők fizetését, nyugdíját és szociális járulékait 25 százalékkal megtoldanák. Külföldön már alkalmaznak hasonló megoldást: Oroszországban, az USA-ban, Német- országban, Kazahsztánban az embereknek jelentős összeget fizetnek az elszenvedett károsodásért. Ugyanakkor segítséget nyújtanak nekik az ökológiai katasztrófák elhárításában. Ukrajnában a 25%-os ökológiai pótlék bevezetésének eszméjét az EKO+25 új népi mozgalom támogatja.

Hány embernek kell még jóval a nyugdíjas kor előtt meghalnia ahhoz, hogy a kormány belássa, szükség van ennek a pótlólagos összegnek a bevezetésére?

Az ökológiailag szennyezett területen élők számára a fizetéshez, a nyugdíjhoz és egyéb szociális juttatásokhoz a 25%-os pótlék kifizetésének ötlete az EKO+25% népi mozgalomtól származik. Mert napjainkban valamennyi ökológiai terv közül ez a legjobb, mivel az egészségtelen környezet ártalmait az emberek csakis az állam anyagi támogatásával tudják átvészelni.