Ukrajna választási lázban ég. Nehéz lenne nem észrevenni, hogy a politizálás vírusa már mindenkit megfertőzött. A szociológusok azt állítják, hogy az urnákhoz járulók nagyobb hányada már régóta határozott afelől, miért és kire fog szavazni. Van egy réteg, mely még nem döntött, bizonytalan. Elég kiábrándító, de ez a sok hangoskodás, reklámfogás és manipuláció éppen az ő megnyerésük érdekében zajlik. Hisz minden egyes szavazat döntő lehet. S a különböző pártok céljaik elérésében mindenre képesek. Még arra is, hogy manipulálják a lakosság körében közkedvelt közvélemény-kutatásokat, mint azt az egyik ukrán tévécsatorna riportjából megtudtam. Szemfüles riporterek arra is rájöttek, milyen módszereket alkalmaznak a felmérések eredményeinek elferdítésére. Nos, lássunk néhányat.

A társadalmi kutatások eredetisége, a hozzáértők szerint, elsősorban a szakemberek felkészültségének és tisztességének a függvénye. Egyfelől egyik szociológus sincs bebiztosítva az ellen, hogy utcai kérdezőbiztosa nem követ el hibát, másfelől viszont, egyetlen magára valamit is adó szociológiai szolgálat sem hoz a nyilvánosságra olyan eredményt, melynek megbízhatóságát előzőleg különféle statisztikai módszerekkel nem ellenőrizte. Sőt, eleve nem etikus az egyszeri felmérés eredményeit publikálni: a népszerűségi listákat három-négy kutatás folyamán teszik mérlegre. És itt jön a turpisság. A párt felbérel egy szociológust az eredmények kiértékelésére, de a felméréssel pártjának regionális tagjait bízza meg. Tehát az adatgyűjtést ott folytatják, ahol a legmagasabb a népszerűségi mutatójuk. Ez a legeffektívebb módja a megtévesztésnek. Hisz az emberek inkább hisznek a szűkebb környezetükben született eredményeknek, mint azoknak, melyek az egész ország területén születtek.

A közvélemény-kutatás manipulációjának másik módja, amikor a választási stáb, a szépséghibákat szemérmesen elhallgatva, csak azokat az eredményeket publikálja, amelyek kedvezőek rá nézve. Máskor csupán a lakosság bizonyos – korosztály, lakhely, jövedelem, foglalkozás szerint – rétegeinek kérdezésére szorítkoznak. Gyakran a lakosság egy bizonyos csoportja körében végzett felmérés eredményét az egész csoportra kivetítik. Például azt állítja az egyik párt, hogy a nyugdíjasok 50 százalékának támogatását élvezi, ami több mint hatmillió embert jelent. Igen ám, de előbb-utóbb kiderül, hogy az adott politikai erőnek összesen nincs ekkora tábora. A célcsoportokban végzett felmérés sem korrekt, mivel mondjuk a munkahelyükön vagy a főnökük jelenlétében a beosztottak nem válaszolnak őszintén.

Szintén a kedvelt furfangosságokhoz tartozik a kérdések elferdítése. Ennek során például nem közlik a megkérdezettel a politikai pártok teljes névsorát, vagy elrejtik az ellenlábas nevét a lista közepén, esetleg végén, hogy a figyelmetlen célszemély még csak véletlenül se találjon rá.

Állítólag a legjobban bevált manipulációs módszer mégis az, amikor az alanynak olyan kérdéseket tesznek fel, melyek negatív reakciót, unszimpátiát váltanak ki belőle az adott politikai erővel, politikussal szemben. Ezek után megkérik, "szavazzon". A tapasztalatok azt mutatják, az eképpen "megdolgozott" legelkötelezettebb fanatikusok is megváltoztatják véleményüket és a "nehéz megítélni" vagy a "nem tudom" válasz mellett döntenek.

Summa summárum: óvakodjunk a közvélemény manipulátoraitól. Vagy, mivel mást úgysem tehetünk, fordítsuk ellenük saját fegyverüket: zavarjuk meg őket keresztkérdésekkel. Megjegyzem: szombat óta tilos a politikai pártokkal kapcsolatos népszerűségi listák közlése.

Magyar Tímea