Sokan vitatják, vajon lehet-e olyan képet festeni, amelyiknek lelke van. A 80. életévét betöltött Szigethi István szerint csakis abban az esetben, ha a művész teljes átéléssel reagál környezetének gondjaira-örömeire, magáévá tudja tenni embertársai problémáit. Mert a festőnek igenis az a feladata, hogy érzéseket keltsen műveivel, mindenekelőtt pozitív érzéseket: jóságra neveljen és reményeket ébresszen, hangoztatta barátai körében gyakran a jubiláló művész.

A leszűrt életbölcsesség hosszú évtizedek tapasztalataiból kristályosodott ki. Gyümölcsöző munkásságának elismeréseként a Tisztelet Jele Rendjellel és különböző érmekkel tüntették ki.

A nagyszőlősi járási Szőlősegresből származó festő kezébe korán került paletta. A polgári iskola befejezése után kezdett el komolyabban foglalkozni a művészettel. Első képeit a környező tájról, a Fekete-hegyről készítette. Patrónusának és tanítómesterének Kassai Antal kiváló művészt tartja, akivel különösen jó barátságban volt. A festészet iránti komolyabb érdeklődést pedig Soltész Zoltán keltette fel benne, aki teológiát és rajzot tanított neki. Később az Ungvári Tanítóképzőben elméleti művészeti tanfolyamot végzett Erdélyi Béla keze alatt.

Szigethi István festményei állandóan jelen voltak és vannak a megyei és országos tárlatokon. Sok munkáját láthatták Magyarországon, Szlovákiában és Jerevánban is. A festőnek köszönhetően a kárpátaljai tájakkal megismerkedhettek az amerikai, ausztráliai, franciaországi és a kanadai művészetkedvelők.

F. A.