Kampányban élünk. S amióta minálunk is tétje van a választásoknak, az előcsatározás során komoly, néha könyörtelen politikai harc folyik (dúl!). Megalakulnak a pártok választási törzskarai, elkezdődik az agitáció. Szimpatizánsok, önkéntesek járják az utcákat, lakásokat. Plakátokat ragasztanak, szóróanyagot terjesztenek.

Nincs ebben semmi különleges, semmi kivetnivaló. Ilyen a demokrácia. Ahol ennek évszázados, de legalább több évtizedes hagyománya van, ott a kampány amolyan népünnepéllyé, rögzített, vagy éppen íratlan szabályok szerint zajló vetélkedővé enyhül. Pártszimbólumokban pompázó barátságos figurák igyekeznek hangulatot teremteni a gyűléseken, mindenféle zászlócskákat, jelvényeket, egyéb propagandaanyagot osztogatnak. Tetszettek már ilyesmiket látni amerikai filmekben...

Mint utaltam rá, bármilyen kuszának, hangosnak, sőt harsánynak tűnik is a kampány, pontos szabályok, nagyon komolyan vett és betartott szokások keretében zajlik.

Valami itt is van – mondanám Rajkin után szabadon –, csak nem az igazi.

Természetesen Ukrajnában is hoztak a választási harcot regulázó határozatokat. Pontosan leíratott: hol, hogyan szabad agitálni, gyűléseket lebonyolítani, hova lehet plakátokat ragasztani, ki és miként szólíthatja meg a szavazókat. Legjobb tudomásom szerint tilos ilyen dolgokat végezni az iskolákban, közintézményekben, tilos a hivatali hatalmat, lehetőségeket, eszközöket ilyen célra használni.

Az persze már egészen más kérdés, hogy betartják, betartatják ezen előírásokat.

Élek a gyanúperrel, hogy nem. Az árnyalás kedvéért: nem mindenhol és nem mindenki.

Ha jók az értesüléseim, a KMKSZ pártja igen szabadon, mondhatni szabadosan értelmezi e kritériumokat.

Tanintézmény, egyházi létesítmény...

Persze úgy is felfogható a dolog, hogy az áhított cél érdekében minden bevethető, s miért ne folytatna agitációt egyik vagy másik alapszervezeti elnök templomban, templom előtt, plébánián, parókián ha azt elnézik, Uram bocsá' megengedik neki, netán hallgatólagosan támogatják is...

Hisz a politikus is járhat templomba – imádkozni. De kardot rántani, csörtetni ott nem szokás.

Sőt, az sem vitatható el, hogy az egyház szolgájának is lehet párt-politikai meggyőződése, azt ki is fejtheti, mint állampolgár. Ám, mivel az ige egy és ugyanaz, a templomjárók meg sokfélék (pártállás, elkötelezettség szempontjából is), eléggé szerencsétlen a hitéletbe politikát keverni.

Vallom és hiszem: az egyház szuverenitása szent és sérthetetlen. Kívülről ne befolyásolja, ne befolyásolhassa azt senki.

De akkor senki!

Horváth Sándor