"Csakis a mi politikai pártunk, tömbünk, blokkunk ismeri az ország jelen bajainak okait és csakis mi vagyunk képesek kivezetni az országot a kátyúból." Ugye, ismerős a szöveg. Ha nem pontosan ezekkel a szavakkal, de hasonló tartalommal megtöltve próbálják ráerőltetni magukat a választókra a pártok. Ez árad felénk a képernyőről, a rádióból, az újságok hasábjain megjelenő politikai reklámokból.

Persze, mi másra is számíthatna a választópolgár? Nyakunkon a szavazás, eljött hát az idő, amikor a padlások, pincék mélyéről előkerülnek az ott porosodó ígéretek. Ezekkel újból megkísérlik levenni a lábáról az állampolgárt, mert ugyebár tőle függ, miféle vezetői lesznek az országnak a következő négy évben. Az ígérgetések, a népnek adagolt szellemi ópium persze pénzbe kerül valamennyi politikai erő számára.

Ez az írás nem kíván senki mellett agitálni, csupán a tények feltárására szorítkozik. A becslések szerint a politikai reklámok a választási kampány során horribilis összegeket emésztenek fel. Hanna Javorova, a Politikai Reklám elnevezésű projekt vezetője szerint az idei választási kampány tízszerte többe kerül, mint a legutóbbi elnökválasztás.

Agitációra a legtöbbet a Régiók Pártja, Litvin blokkja és az EKO+25% elnevezésű környezetvédő párt költött. A rekordösszeg meghaladja a 26 millió hrivnyát. A legszerényebben költekező politikai erő mindössze kétezer hrivnyát áldozott a választók "puhítására". A leginkább kedvelt eszközei a kampányolásnak a szórólapok, az óriásplakátok és a televíziós reklámfilmek. Ezeket követik a rádió és az írott sajtó kínálta lehetőségek. Igor Markov, a Választás Szabadsága polgári koalíció tagja úgy látja, most kevesebb a sárdobálás és a törvénytelen módszerek alkalmazása. Az ilyen alantas módszerekhez elsősorban a parlamenti küszöb közelében tolongó pártok folyamodnak.

Más kérdés a reklámanyagok minősége. Bár a pártok rengeteget költöttek, céljukat, hogy felkeltsék a tömegek figyelmét, érdeklődését, csak részben érték el. Sok esetben pedig a vártnak épp az ellenkező hatását váltják ki. A túlzottan öndicsérő, a kevés információt hordozó és fantáziaszegény politikai hirdetéseket egyszerűen figyelmen kívül hagyják a polgárok. Azok a reklámok pedig, melyek másokat lejárató vádaskodással és arcátlan felszólításokkal vannak tele, kifejezetten irritálják az embereket. Több szakértő véli úgy, hogy a politikai hirdetések jelentős része nem megnyeri a választók bizalmát, hanem arra készteti őket, hogy a szavazóurnáknál más párt neve mellé tegyék a keresztet.

Valentin Korolko, a filozófiai tudományok doktora szerint a tévénézők többsége nem szereti, ha ugyanazt a reklámfilmet többször ismétlik. Azt sem kedvelik a polgárok, ha a képernyőn megjelenő alak letegezi őket és nyersen arra szólít, hogy csakis rá szavazzanak, mert egyedül ő van a néppel és a népért. Minél direktebb a hírverés, annál inkább elutasításra talál. Az a baj, véli a szakember, hogy bár rengeteget költenek kampányidőszakban a pártok, a végtermék minőségére, várható hatására már kevés figyelmet fordítanak. Így viszont a meggyőzésünkre fordított tízmilliók könnyen kidobott pénznek bizonyulhatnak.

Szíjjártó Erika