Az év harmadik havának elnevezése a latin Martius hónapnévből ered, ami azt jelenti: Mars (isten) hava. Az antik Rómában az év kezdő hónapja volt.

Régi magyar neve böjtmás hava. Az elnevezés arra utal, hogy március a böjt második hónapja. A nagyböjt java többnyire valóban márciusra esik. A hónapot nevezték Kos havának is, mégpedig a 21-ével kezdődő új csillagászati év első hónapjáról.

Márciust tüzes ifjú személyesítette meg a régi ábrázolásokon (a Kos eleme a régi csillaghitben a tűz volt). Marshoz illően sisakban, vörös és fekete ruhában ábrázolták, a vállán szárnyakkal. Jobbjában a Kos jelét tartotta virágkoszorúban, baljában serleget emelt, amely tele volt a mediterrán tavasz terményeivel. Az allegorikus alak antik előképe vasba öltözött katona volt lándzsával, pajzzsal. Ez Marsot, illetve a hónapra jellemző teendőt, a hadba vonulást jelképezte.

A mezőgazdasági tennivalók szemszögéből is ábrázolták március havát szintén egy ifjú képében, aki épp szőlőt kapál. Mellette van a lova, amely a tavaszi napéjegyenlőséget jelképezi.

A március húsvét nélkül – akárcsak február második fele – liturgikus ünnepekben ugyancsak szegény hónap. Nem véletlenül, hiszen böjtös időszakhoz nem nagyon illik a vigalom. A régi naptár szentjei közül elsősorban azok kaptak benne helyet, akiknek élete, tevékenysége valamilyen módon kapcsolódott húsvét eseményeihez. Róluk a hónap folyamán még lesz szó a kalendáriumban.