Nyakunkon a választás. Nem egy örömhír, tudom. Akarva-akaratlanul (fő)szereplőivé válunk a pártok nem éppen fair play-s versengésének. Március 26-a közeledtével egyre gyorsulnak az események. A baráti, rokoni beszélgetések közben is mind gyakrabban felmerül a kérdés: te kire fogsz szavazni? Csak remélni lehet, ezúttal nem fajul odáig a helyzet, hogy ismerősök, sőt családtagok vesznek össze az eltérő politikai szimpátia miatt. Talán a legutóbbi elnökválasztást és annak következményeit látva a többség belátja: nem ér annyit ez a mesterségesen kreált politikai pánikhangulat, hogy barátságok, közeli kötelékek sérüljenek csak azért, mert valaki narancsos, vagy éppen kék-fehér.

Szűkebb régiónkban a megyei képviselőtestület megválasztása jelenti majd a legnagyobb "durranást". A szó szoros értelmében. Mert szinte borítékolható, olyan testület jön össze, mint még soha! Például azért, mert az új választási törvény annyira megnehezítette a kijevi törvényhozásba való bejutást, hogy inkább a kárpátaljai hadszíntérre vezényelte híres és hírhedt politikusainkat. Az ukrán pártok megyei listáit szemezgetve, s az erőviszonyokat is figyelembe véve, bizton állíthatjuk: lesz itt nemulass! A jelenlegi kárpátaljai parlamenti képviselők és helyi pártvezérek ezúttal majdhogynem kivétel nélkül a megyei mandátumokra koncentrálnak. Különböző pártok listáin szinte garantált a képviselőtestületi hely Viktor Balogának, Szerhij Ratusnyaknak, Ivan Rizaknak, Oleg Havasinak, Olekszandr Ledidának s még sorolhatnám, hiszen a szintén esélyes két magyar pártvezért, Gajdos Istvánt és Kovács Miklóst még nem is említettem, ami a magyarság szempontjából eleve egy külön meccs.

Emlékezzünk csak, mennyire puskaporos volt a levegő a Rizak–Baloga odamondogatások idején, újabban pedig a Ratusnyak–Baloga "ölelkezésektől" hangos a média. Legújabban Havasi akasztotta össze a bajszát az egyre nagyobb politikai ambíciókkal rendelkező Jurij Csizsmarral. S akkor még nem szóltunk a Litvin Blokk és a szocialisták közötti háborúskodásról, s a Régiók Pártja és a Timosenko Blokk megyei fegyverhordozóinak nevét még nem is említettem. No és hogy levetítsük a szembenállást a mi kis magyar valóságunkra is, minden bizonnyal érdekes és tanulságos lesz a két magyar párt képviselőinek szerepvállalása. Az már persze más kérdés, hogy külön listát állítva mindkét párt izgulhat a mandátumokat jelentő szavazatok száma miatt, holott egy esetleges választási együttműködés – amit az UMDSZ-UMDP sürgetett is – biztos részvétel mellett egy hatékony kiindulási pozíciót biztosíthatott volna. De hát, mint már oly sokszor, az egyéni sérelmek és ambíciók ezúttal is erősebbeknek bizonyultak az együttműködési szándéknál.

Szóval, megyei tanács. Az ülésszakok, plenáris ülések rendszeres látogatójaként kijelenthetem: nem egy érdekes hely. A sok önelégült képviselő úr és a néhány képviselő asszony egy unalmas koreográfia szerint másfél-két óra alatt átfutja az előzetesen összeállított napirendi pontokat, s ezzel ennyi, egy kis folyosói felszínes csacsogás, jópofizás után irány haza! No, néha azért vitáznak is egy keveset, de szigorúan csak mértékkel! Bezzeg majd most! Képzeljünk csak el egy Rizak–Baloga, egy Baloga–Ratusnyak, egy Havasi–Csizsmar, vagy hogy hazai vizekre evezzünk, egy Gajdos–Kovács szócsatát. A párosítást még hosszan sorolhatnánk, de felesleges. Ennyiből is kitűnik, hogy nem akármilyen mini parlamentünk lesz itt Kárpátalján. Egyvalamit azért remélek. Nevezetesen, hogy a rádában edződött honatyáink az ott szinte havonta ismétlődő ökölcsaták hangulatát a fővárosban felejtik. Kár lenne a nemrégiben felújított ülésterem új berendezéseiért.

Dunda György