28 fiú és lány tanulja a történelmet magyar nyelven 2005 szeptembere óta az Ungvári Nemzeti Egyetem új, magyar történelem és európai integrációs tanszékén. Ők az első fecskék, az "úttörők"... Könnyű, de egyben nehéz is a helyzetük. Jó, hogy egy kicsit elnézőbbek velük a tanárok, nincsenek "elődök", akikhez hasonlítani lehetne a képességeiket. Nehéz, mert nincs kitől tavalyi jegyzeteket kölcsönözni, sem tanácsot kérni egy-egy tanár "gyengéjét" illetően...

Jó kis csapat jött össze. Vidámak, felszabadultak, ugyanakkor értelmesek és komolyak is. Ezt Szopó András, a tanszék előadója és Ivanna Szkiba docens is alátámasztotta, s még azt is hozzátették, hogy szorgalmasak és jól neveltek valamennyien.

Néhány fiataltól megkérdeztük, milyen "úttörőnek" lenni, s nem bánták-e meg a választásukat?

Tóth Krisztina (Császlóc): – Nem bántam meg, hogy ide felvételiztem, nagyon jól érzem magam. Igaz, hogy a tantárgyak többségét magyar nyelven tanuljuk, de ukránul is tartanak előadásokat, így az államnyelvet is egyre jobban elsajátítjuk.

Roják Artúr (Homok): – Eredetileg nem történelemre akartam felvételizni, de most már örülök, hogy mégis ide jelentkeztem. Nem tagadom, eleinte voltak nehézségeim, de lassan rendeződtek a dolgok, s a vizsgaidőszakon is szerencsésen túljutottam.

Mihók Richárd (Tiszaújhely): – Nekem sem volt könnyű az elején, s bizony az ukrán szókincsem a "dobrij deny"-ben ki is merült. Ha lassan is, de bővül az elsajátított kifejezések tára. Nincs mese, tanulni kell és kész!

Szabó Éva (Szalóka): – Nem egyszerű a helyzetünk, de éppen ezért kell megmutatnunk, hogy helyt tudunk állni. Az első napokban megrémített, hogy milyen terjedelmes tananyagon kell átverekedni magunkat. A kedvenc tantárgyak mellett a kevésbé szimpatikusakkal is dűlőre kell jutni.

Kázmér Dávid (Beregszász): – Főleg az hozott ide, hogy magyar nyelven tanulhatok. Nem csalódtam. Korrektek a tanárok, lehetőségeikhez mérten segítenek.

Dávid Károly (Zápszony): – Az egyetem már csak olyan hely, ahol sokat kell tanulni, de ez természetes.

Németh Pál (Batár): – Sokáig gyógypedagógus akartam lenni, de a történelmet is megszerettette velem az egyik középiskolai tanárom. Az, hogy itt magyarul tanulhatok, közrejátszott a választásomban.

Legtöbbször problémát okoz a fiataloknak a beilleszkedés. Nos, erről is megkérdeztük őket. Amint elmondták, nekik nincsenek ilyen gondjaik. Nagyon jól kijönnek az ukrán anyanyelvű fiatalokkal. Kuncogva újságolták, hogy bizony az ukrán lányok körében kapósak a magyar fiúk. Tóth Krisztina állítása szerint, a magyar lányokkal is szívesen ismerkednek az ukrán fiúk.

– A kollégiumi szobákban vegyesen vagyunk elszállásolva magyarok és ukránok, tehát meg kell tanulnunk együtt élni, s meg kell barátkoznunk egymás "bogaraival" – tette hozzá Szabó Éva.

S hogyan jönnek ki egymással?

– Jól, hiszen egy csapat vagyunk – válaszolják, majd nevetve hozzáteszik –, néha azért egy kis csetepaté is színesíti napjainkat.

Arra, hogy mi okozza a legnagyobb gondot, tanárok és diákok ugyanazt válaszolták: a magyar nyelvű tankönyvek hiánya. Magyarországról eddig még nem érkezett meg az ígért könyvszállítmány.

Ők az első fecskék, de remélhetően nem az utolsók, hiszen amennyiben sikeresen túljutnak a felvételi vizsgákon, az idén újabb harminc fiatal lehet majd a magyar történelem és európai integrációs tanszék hallgatója.

Varga Márta