A beregdédai Perpék házaspár a minap ünnepelte aranylakodalmát. Fél évszázad nagy idő. Az évek hosszú sora alatt annyi minden jó és rossz dolog történik. "Mindenkinek azt szeretném kívánni, hogy olyan tartalmas és békés éveket éljen házastársával együtt, mint mi" – fogalmazott Piroska néni.

– Milyen volt a lakodalmuk?

– 350 személyes lakodalmunk volt, négy vőféllyel. Tisztán emlékszem: elsőként a tyúkleves került az asztalra, nem úgy, mint most: a hidegtál. Ezt követte a tejfeles csirkepaprikás, töltött káposzta, pörkölt és az egyéb finom falatok.

Nagyon sok lakodalomban voltunk ez idáig: szám szerint 208-ban. Pista bácsi mindegyikben vőfély, násznagy volt. Én előbb nyoszolyóasszony, majd főszakács.

– Milyen érzés megülni most az aranylakodalmukat?

– Nagyon jó. Otthon megünnepeltük családi, baráti körben, most pedig igazi meglepetésként ért, hogy a nyugdíjasklub is méltatott minket.

– Amikor mi voltunk fiatalok, nagyon más volt a világ. Nekünk mégis az volt a jó, a szép. Nem a diszkóban, hanem a fonókban, lekvárfőzés közben ismerkedtek a fiatalok – kezdte Piroska néni, majd így folytatta: – Mi egy utcában laktunk. Pista bácsi vidám természetű emberként zenész, vőfély, násznagy szerepben lopta be magát mindenki szívébe. Egyébként asztalosként dolgozott, én pedig a mezőn dolgoztam.

– Melyik korszak a kedvencük?

– Nekem tetszik a mostani élet, ugyanakkor szívesen emlékszem a múltra is. Azt, ami abban az időben értékes volt. Úgy képzelje el, hogy még ép az a kávéskészlet és étkészlet, amit ötven évvel ezelőtt kaptunk nászajándékba – mondta mosolyogva Piroska néni.

Piroska néniéket sajnos nem áldotta meg a Jóisten gyermekekkel.

– Tíz éve – mondhatom, így is – van egy fiunk: nálunk lakik a református tiszteletes. Családtag: ő a mi fiunk – mondta boldogan beszélgetőpartnerem.

Hegedűs Csilla