Bálint a farsang és a böjti időszak egyik, a névadásban ma is igen népszerű "határszentje". Névünnepe február 14-én volt. A múlt idő használata azért indokolt, mert a Vatikán megfosztotta "glóriájától" mint "történelmietlen" szentet. Az állítólagos Bálint a fennmaradt hagyományok szerint orvos és püspök is volt, aki hitéért 269-ben vértanúhalált halt. Alakja egybemosódott azzal a Bálintéval, aki ugyancsak szent püspök volt, s akinek kultusza Bajorországban, Ausztriában és Tirolban bontott virágot. A február 14-i Bálintnak tulajdonított érdemek jó része eredetileg a bajorok Bálintjának glóriáját fényesítette.

Mindkét Bálintot lelkibetegség, nyavalyatörés és szédülés esetén hívták segítségül. Az első keresztény íróktól ismerjük az egyház rosszalló véleményét a világi mulatságokban főszerepet játszó táncról, sokat azonban nem tehetett ellene, mert farsangkor a papok is "járták a bolondját". A középkori embert azonban időről időre egy sajátosan ördögi betegség szállta meg: a táncdüh (táncpestis, tánctéboly), ami különösen a pestisjárványok idején szedte áldozatait. A forrásokból kisejlik, hogy a táncban nemcsak feledést kerestek az emberek, hanem a pestistől való szabadulást is tőle remélték. Tény azonban, hogy a tömegpszichózis és halálfélelem kiváltotta táncőrületből nem mindenki gyógyult ki, sokan egy életre szólóan "nyavalyatörősek" lettek tőle. A tánctéboly ellen Szent Vitust hívták segítségül, a Bálintoknak viszont a táncot kiváltó lelkibetegség és a következmények, például a szédülés gyógyítása volt a dolguk.

Bálint napjára azok, akik az említett betegségekben szenvedtek, gyakran böjtöt fogadtak. Ez azért nem rótt elviselhetetlen terhet a betegre, mivel február 14-e már gyakran a nagyböjtbe esik. Bálint mégis inkább a farsang szentje. Nyugat-Európában például nem hiányozhat a karneváli maszkok sorából. Régi szokás szerint Európa-szerte a farsang a párválasztás ideje, s a hagyomány ezt elsősorban Bálinthoz köti.

A Bálint-napi időjárásból a várható termésre jósoltak. Hideg, száraz idő esetén jó termést reméltek a gazdák. Facsemetét is szívesen ültettek Bálint-napkor abban bízva, hogy akkor hamarabb megerősödik. Balmazújvárosban és Debrecenben úgy tartják, hogy e napon választanak párt a verebek. A régi Borsod vármegyei hangonyiak szerint, ha a vadgalambok ezen a napon visszatérnek, az a közelgő tavaszt jelzi. A Csongrád megyei Mindszenten a madarak etetése volt szokásban: magokat, aszalt gyümölcsöt szórtak nekik.

A francia és a horvát néphit szerint a madarak e napon tartják menyegzőjüket. Egy angol hagyomány szerint Saint Valentine napjának reggelén az első másnemű személy, akibe az utcára lépő belebotlik, lesz a jövendőbelije, angolul "valentine"-ja. Valentin-nap estéjén babérlevelet dugtak a párnájuk alá az angol hajadonok, hogy megálmodják, ki lesz a vőlegényük.