Pártok közötti egyeztetést kezdeményezett a minap a parlament elnöke, hogy a politikusok reálisan ítéljék meg a gazdaság állapotát, és ezzel megteremtsék a ciklusoktól független növekedés lehetőségét.

Az ötlet jó, az eredmény kétséges.

Gondolom, nem kell különösebben ecsetelni azt, hogy milyen helyzetben van a hazai gazdaság. Viszont az az érzésem, hogy a média, főleg így, a választások előtti időszakban, még inkább összekuszálja a szálakat. Az egyik tévécsatorna riportalanya szinte sugalmazza, hogy emberek, itt a vég, a másik csatorna elemzője viszont a gazdasági növekedésről beszél, sőt, egyenesen kijelenti, hogy szerinte még meg is haladjuk az európai átlagot.

Most légy okos, Domokos! Ember legyen a talpán, aki biztosan meg tudja ítélni, kinek van igaza. Ugyanarról a témáról egymásnak teljesen ellentmondó "szaknyilatkozatok" születnek. S mi az érdekes? Mindegyik nyilatkozó váltig meg van győződve arról, hogy neki és csakis neki van igaza.

Hogy milyen állapotban is van a gazdaság? Úgy tűnik, ez attól függ, hogy éppen kit kérdeznek. A két véglet a jó és a rossz késhegyre menő csatája. Mintha a kettő között nem is lenne átmenet.

Pedig nem kell ahhoz közgazdásznak lenni, hogy észrevegyük, a legnagyobb zavart az okozza, ha a politika áttéved a gazdaság térfelére, és ott elkezd a saját szabályai szerint játszani. Nem feltételeket teremt, hanem pártoktól függetlenül belebeszél a folyamatokba, miáltal keverednek a szakmai és a politikai érvek.

Persze, tisztelet a kivételnek! Viszont az ilyen, millióknak sugárzott megnyilatkozások végképp összezavarják a gazdaságot és szereplőiket, mert minden attól függ, hogy ki kit hallgat, ki kinek hisz, aztán ennek alapján cselekszik, s máris kész a káosz. Csak csendesen kérdezem: nem éppen fordítva, azaz összhangra lenne szükség? Olybá tűnik, olyan meccs ez, amikor már a bíró sem tudja, mikor is fújjon a sípjába.

Tény, ha a politikusok rosszabb képet festenek a gazdaságról, mint amilyen az valójában, elvetik a bizalmatlanság magját és ami még lényegesebb, elrettentik a befektetőket, a hazaiakat és a külföldieket egyaránt. Ugye, volt rá példa? Nem is kell nagyon visszamenni az időben. Ha viszont elfedik a gondokat, a hibákat, a bajt, akkor ezzel okoznak bonyodalmakat, nehezen kezelhető és megoldható problémákat.

Van-e megoldás?

Úgy vélem, van. Drága jó nagyapám ezt egyszerűen úgy fogalmazta meg: a suszter maradjon a kaptafánál!

Nigriny Szabolcs