"23 éves lányom egy ideje folyton fáradékonyságra, vizelettartási nehézségekre panaszkodott. Az orvos számtalan vizsgálat után felállította a szörnyű diagnózist: sclerosis multiplex. Nagyon meg vagyunk ijedve. Mire számíthatunk?" – kérdezi a Nagyszőlősi járásból érkezett levelében egy aggódó édesanya.

Sajnos nem egyedülálló betegségről van szó. Földrajzi fekvésünknél fogva, megyénkben aránylag gyakori az előfordulása. A rejtélyes eredetű, egyelőre gyógyíthatatlan kór részletes ismertetésére a kór szakértőjét, dr. Szentimrey Zoltán ideggyógyászt kértük.

– Tulajdonképpen mi a betegség lényege?

– A sclerosis multiplex (SM) az agyvelő és a gerincvelő (központi idegrendszer) fehérjeállományának gócos pusztulása következtében létrejövő betegség. A betegség későbbi szakában az elpusztult gócok helyén glia-heg – sclerosis – képződik, innen az elnevezés. Jellemző rá a tünetek szakaszos jelentkezése, majd javulása. Túlnyomórészt fiatal felnőtt korban, a 20–40 évesek körében fordul elő. Az északi, hűvösebb éghajlatú országokban (Dánia, Észak-Írország, Baltikum, Izland) jóval gyakoribb, mint a déli vidékeken (Dél-Amerika, Dél-Afrika). Japán, Kína területén pe- dig egyenesen kuriózumszámba megy. Kárpátalján 100 ezer lakosra 350 ilyen eset jut.

– Mi váltja ki, ismerjük-e a betegség eredetét?

– Sajnos ma még nem teljesen ismert a kór eredete, nem tudjuk, mi indítja be a folyamatot, amitől az immunrendszer saját szervezetének az ellenségévé válik. A legvalószínűbb azonban a lappangó vírusfertőzés. A szervezetet valamikor egy olyan vírus támadta meg, melynek felületén a szervezet egyes sejtjeinek felületén lévő fehérjékhez nagyon hasonló összetételű fehérjék voltak. A vírus ellen a szervezet immunrendszere speciális pusztító anyagot termelt. Ezen anyagok az eredeti vírusfertőzés gyógyulása után is megmaradnak szervezetünkben, s itt következik a baj: azokat a fehérjéket is pusztítani fogják, melyek csak hasonlítanak a vírus felszínén előfordult fehérjékhez. Ha történetesen ezek a központi idegrendszeren vannak, SM-betegséggel van dolgunk.

– Milyen tünetekben nyilvánul meg a kór, mikor kell orvoshoz fordulni?

– A kezdeti tünetek általában látási zavarokban – homályos, kettős látás – nyilvánulnak meg. Ülés, állás, járás közben a test felületén érzett zsibbadás, a szaggatott, rosszul artikulált beszéd, koordinációs zavarok (részeg-járás) jellemzi. A végtaggyengeség fokozatosan növekszik, a beteg járása egyre nehezebb lesz, széklet- és vizelettartási nehézségek jelentkeznek. A kór későbbi fázisában a tünetekhez társulnak az agykéreg funkciózavarai: emlékezetromlás, emocionális labilitás, depresszió, rossz alvás, ritkábban eufória. A diagnosztizálási módszerek közül legfontosabb a mágneses rezonancia elvén alapuló rétegvizsgálat, mely pontosan kimutatja a gócok számát és elhelyezkedését, a betegség stádiumát.

Minél hamarabb kerül orvoshoz hasonló tünetekkel a beteg, annál előbb kimutatható, valóban SM-ről van-e szó, milyen kiterjedésű, milyen pályarendszereket érint az idegrendszeren belül?

– Hogyan kezelhető?

– Súlyos esetben az immuno- és a hormonkezelés javíthat a beteg állapotán. Újabban alkalmazott a bétainterferon készítmény, mely csökkenti a rosszabbodás mértékét. Kisebb problémák esetén segít a vitaminpótlás, a sok pihenés. Az egyik legfontosabb teendő a lelki egyensúly megtartása. A páciensnek kerülnie kell a stresszt. Állapota rosszabbodásához vezethet még az erős hideg- vagy meleghatás, a láz, valamilyen vírus- vagy egyéb fertőzés, fizikai-lelki túlterhelés. Egyelőre azonban nem ismert olyan eljárás, mely a kór kialakulását gátolná, esetleg megelőzné.

Magyar Tímea