Bár a Wilma, a Rita és a Katrina is szokatlanul nagy károkat okozott az elmúlt évben, a tudósok arra keresik a választ, van-e egyáltalán köze a hurrikánok megerősödésének a globális felmelegedéshez? Persze egyelőre még arról is vita folyik, hogy a hurrikántevékenység egyáltalán növekszik-e?

Az egyik tudós ezt alátámasztó példája pofonegyszerű: ha valakire forró kávé ömlik, mindenképpen valamilyen sérüléseket szenved, függetlenül attól, hogy hány fokos az ital.

Nem véletlen hát, hogy a kérdéssel foglalkozók egy része ezzel magyarázza, mekkora szerepet játszik a világtengerek lassú felmelegedése abban, hogy a hurrikánok pusztítása egyre nagyobbnak tűnik.

Tény, hogy az óceánok átlagos felszíni hőmérséklete 1970 óta kb. fél Celsius-fokkal emelkedett, miközben a Föld légköre és felszíne évtizedenként átlagosan 0,1 fokkal lett melegebb. Emiatt gyakoribb, hogy az 5. és a 30. szélességi kör között kialakul a forgószélképződéshez szükséges, legalább 26,5 fokos hőmérséklet, amikor is a felhők örvénylését – a feláramló levegő szívóhatása mellett – a felragadott meleg vízpára lecsapódásából adódó energia gyorsítja.

A hurrikánok gyakoriságának és erejének alakulásáról ennél többet a tudomány még nem állapított meg egyértelműen. Ezért nem zárható ki, de teljes bizonyossággal nem is állítható, hogy mindebben szerepet játszhat a gyakran emlegetett globális felmelegedés, az üvegházhatás. Vagyis nem tudható, hogy az USA-t akkor is elérte volna a 2005-ös hurrikánszezon több pusztító vihara, ha Bush elnök vagy elődje, Bill Clinton rég aláírta volna az üvegházhatást okozó anyagok kibocsátásának korlátozásáról szóló kiotói egyezményt.

Viszont ellentmondó adatok is napvilágot láttak ez ügyben. Meteorológusok, akik a világóceánok hat nagy medencéjének hőmérsékletét vizsgálták, azt állapították meg, hogy az említett, átlagosan félfoknyi melegedéssel párhuzamosan a trópusi viharoknak sem a száma, sem az időtartama nem nőtt. Leszámítva a tavaly balszerencsés észak-atlanti medencét, a kárvallott Amerikai Egyesült Államokkal és a Karib-térséggel.

Igaz viszont, hogy az erősebb, az ötfokozatú Saffir-Simpson-skála szerinti 4-es és 5-ös, azaz óránkénti 210, illetve 250 kilométernél sebesebben örvénylő hurrikánok aránya világszerte megduplázódott. Csakhogy a ciklontermelés növekedésének második helyezettje, Új-Zéland környéke, a Csendes-óceán délnyugati medencéje volt, a hat közül épp az, ahol történetesen egyáltalán nem lett melegebb a felszín.

Eközben a Csendes-óceán északi részén – a japánok szerencséjére – jóval kevesebb tájfun alakult ki, bár a víz hőmérséklete rendesen emelkedett. Azaz ezen adatok szerint a helyzet alakulása nem a melegedés számlájára írható.

Arról, hogy ezek után mi várható, a kutatóintézetek berkeiben sem teljes az egyetértés. Egyik emberük számítógépes éghajlati modellekkel arra az összefüggésre bukkant, hogy ahány Celsius-fokkal emelkedik a levegő hőmérséklete, annyiszor öt százalékkal lesznek erősebbek a hurrikánok. A cikk elején említett kávéhasonlatos vélemény viszont azt támasztja alá, hogy a hurrikán erejében a különbség csak pár százalék, ami alig mérhető és a pusztítást sem befolyásolja lényegesen.

Az előrejelzésnél tovább egyelőre nem jutott a tudomány. A hurrikánok megfékezése vagy elterelése még elméletben sem tűnik belátható időn belül megoldhatónak. Többek között olyan kísérletek is voltak, melyek azt hivatottak eldönteni, érdemes-e hajolajjal bevonni az óceán felszínét abban a reményben, hogy mérsékeljék a párolgást, amely táplálja a hurrikánt?

Kiderült, hogy a szél felszaggatná a védőréteget.

Egy másik javaslat szerint sugárhajtóművekkel kisebb forgószeleket kellene kavarni, amelyek elvonnák a légkörből az energiát a nagy hurrikán elől.

A szépen hangzó elmélet opponensei szerint viszont nincs annyi hajtómű, amennyivel ekkora vihart lehetne kelteni. Egyébként az effajta megoldásoknak az a fő hátulütője, hogy miután Afrika nyugati partjainál tavasztól őszig minden nap kialakulnak olyan zivatarok, amelyek – a keleti passzát szelekkel Amerika felé tartva – hurrikánná alakulhatnak, vagyis szinte lehetetlen megállapítani, hogy az Atlanti-óceán hatalmas vízfelületének melyik pontján és mikor kellene óvintézkedéseket tenni.

(nigriny)