Azt mondják, a mai gyerekeknek nincs igazi gyermekkoruk. Meg hogy másak, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt: önfejűek, idegesek, tiszteletlenek a felnőttekkel, agresszívek. Hol vannak már a meleg családi együttlétek, a meghitt beszélgetések...

A kisebbek órákat töltenek a televízió képernyője előtt, nézik a literszámra folyó vért, dúl az agresszió, még az állítólag nekik készülő mesékben is. A hazai Cipócskát, Nu zajac, pogogyit rég felváltotta a Simpson család, a Tom és Jerry, a Shrek. A nagyobbak meg?

Tinédzserkorú fiát nevelő ismerősöm megrökönyödéssel meséli, mit tapasztalt a napokban. Mivel hiába várta haza gyermekét a megbeszélt időben, keresésére indult. A megadott helyen azonban, egy videotékában, hiába kereste, így megkédezte az elárusítónőt, hol van errefelé Internet-klub? A hölgy lesajnáló pillantás kíséretében egy ajtó felé bökött, megjegyezve "ha nem tudja, hol keresse a csemetéjét, az a maga problémája". Ismerősöm a "rejtett" ajtón túl rökönyödött csak meg igazán. A gyermekét információgyűjtésre, tanulásra elengedő édesanya a helyiségbe lépve szinte visszahőkölt a metálzenétől és géppuskaropogástól, no meg a hangos káromkodástól, melytől a 8 és 17 év közötti fiatalokkal zsúfolt terem visszhangzott...

A mai fiatalok kedvenc időtöltésükként egyre gyakrabban nevezik meg a virtuális játékokat. A szakemberek állítása szerint azonban minél több időt töltenek ezzel, annál inkább kezelhetetlenné válnak. Egy az 5 és 12 éves korú ukrajnai gyerekek körében mostanában végzett felmérésből kiderült, hogy a kiskorúak többsége alig olvas, nem hajlandó semmilyen alkotó tevékenységet végezni, szüleivel legföljebb napi egy órát kommunikál, ellenben minden szabad percét a komputeres játékok birodalmában tölti.

A felmérésből kitűnik, hogy a gyerekek már tizenéves korukban tisztában vannak a csábítás, csalás minden trükkjével. Hát hogyne, hiszen a fogékony gyermekagy szivacsként szippantja magába a felnőtteknek szóló brazil tévésorozatok tanúságait(?). Az iskoláskorúak kétharmada amerikai akciófilmeken nő fel. El vannak ragadtatva a Matrixtól, a Terminátortól, a Gyűrűk urától. Míg a kislányok a brazil vagy mexikói hősnők szerepébe élik bele magukat, a fiúk Arnold Swarzeneggerre, Jackie Chanre, Harry Potterre akarnak hasonlítani, meg a Klicsko-fivérekre, esetleg egy-egy leleplező tv-adás műsorvezetőjére. Nem csoda, ha egyszer csak ezt vetíti a televízió! Amennyiben el szeretnénk tiltani őket ezektől, valamilyen alternatívát kellene nyújtanunk számukra. Igen ám, de Ukrajnában jelenleg nem kifizetődő a gyermekműsorok gyártása, sőt! Állami finanszírozás hiányában képtelenség szponzorokat találni az alacsony nézettségű műsorok készítéséhez, ha mégoly hasznosak is...

Addig pedig marad az akciófilm, az internetes lövöldözés. Gyermekeink pedig egyre magabiztosabban érzik magukat a virtuális valóságban, hisz a való világ szépségeit nem ismerik. Pedig az mennyivel érdekesebb! De ki meséljen nekik róla? A pénzük után futó szülők, akik a mindennapi hajszában megfeledkeznek gyermekeik szellemi igényeiről?..

Nem igaz, hogy a gyerekek másak. A világ változott. És mi, felnőttek tettük mássá.

Magyar Tímea