Kegyetlenül hosszúak és hidegek a téli esték. A városban élő emberek még csak-csak kimozdulnak otthonaikból, elmennek egy koncertre, moziba vagy megtekintenek egy képzőművészeti kiállítást. Viszont a faluhelyen élők mindezek híján otthon ülnek, esetleg tévéznek, videóznak, interneteznek..., vagy beülnek a helyi kocsmába. A községek nagy részében ugyanis szinte semmilyen kikapcsolódási lehetőség nincs.

A Szolyvai járásban 24 falusi kultúrház maradt abból a közel ötvenből, amit tavaly még nyilvántartottak, tudom meg Vaszil Ploszkinától, a járási művelődési ház igazgatójától. A klubok mellett a könyvtárak ajtajára is lakat került, így vannak települések, ahol se művelődési ház, se bibliotéka nem maradt. Az ingatlanok zöme nagyon rossz állapotba került, évek óta nem volt rendes fűtés a falaik között, a könyvállomány rongyosra olvasott kötetekből állt, utánpótlásukkal pedig nemigen törődött senki. 22 művészeti vezetőnek is meg kellett válnia munkahelyétől, ami természetszerűleg a művészeti csoportok felbomlásához vezetett.

Arra a kérdésre, mi lesz a sorsa az immár gazdátlanná vált ingatlanoknak, a szakember kifejti, hogy többféle lehetőség is van arra, hogy ne jussanak ebek harmincadjára. Az egyik az a programtervezet, amelyet tavaly fogadott el a megyei művelődési főosztály. Ennek értelmében azokat olyan vállalkozóknak kell felkínálni értékesítés céljából, akik a kereskedelmi tevékenység mellett szabadidőközpontokat is nyitnának. A kulturális célokra kialakított helyiségekben helyt kaphatna könyvtár, táncterem, klubhelyiség szakkörök indítására és egy kisebb múzeum is. A másik megoldást abban látnák, ha az állam több pénzt szánna a falusi közművelődésre, és a helyi önkormányzatok is érdekelve lennének azok fenntartásában. A Szolyvai járás közel 60 százalékban a turizmusból él, szanatóriumok, ásványvízforrások fémjelzik hírnevét. Azokban a községekben, ahol a falusi turizmus lehetőségeit már felismerték és elindították, a polgármesterek arra is gondosan ügyeltek, hogy kulturális programokat is szervezzenek. Itt nem bomlottak fel a népi együttesek, ellenkezőleg, még némi pénz is bejött a fellépésekből, amiből jutott a helyi klubok tatarozására és egyebekre is.

Elképzelés tehát van annak megoldására, hogy a falusi közművelődés fellendüljön. Már csak egy jó menedzser-szakember kell hozzá és persze pénz. Vagy mégsem ilyen egyszerű az egész kultúra körül kialakult helyzetkép...? A múzsák csak nem bocsátják áruba magukat a túlélésért...

Fedák Anita