Godván Irén neve meglehet, kevesek számára ismerős, pedig nagyon fontos szerepe van: a rahói gyermekeket tanítja magyarul.

Személye is bizonyítja, hogy néha érdekes helyzeteket produkálhat az élet: egy szórványban élő magyar Budapestre megy, a Nemzeti Előkészítő Intézetbe (NEI), hogy minél jobban megtanulja az anyanyelvét. A rahói ukrán tannyelvű iskolában ugyanis csupán hetente két óra keretében tanulhatta a magyar nyelvet. Bevallása szerint ez nagyon kevés volt ahhoz, hogy megfelelő szinten elsajátítsa a nyelvet, a helyesírást.

Sokakkal ellentétben ő hazatért. A tanulást sem hagyta abba: felvételizett a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára.

Már ekkor eldöntötte, tanár szeretne lenni, s a cél: lehetőséget teremteni a rahói gyermekeknek, hogy anyanyelvű oktatásban részesüljenek. Az itteni helyzetet ugyanis nála jobban kevesen ismerik. A harmadik nemzedék, elsősorban a vegyes házasságban született gyerekek többsége ma már ukrán nemzetiségűnek vallja magát, s nem, vagy csak törve beszéli szülei, nagyszülei nyelvét. A folyamat még visszafordítható, vallja, de ehhez nagy szükség van az anyanyelvű hittanórákra, vasárnapi iskolára. És a Rahói Magyar Iskolára.

Egyre több a pozitív jelenség, számos szülőben születik meg a felismerés: a gyermekének szüksége van a magyar nyelv ismeretére, s évről évre több gyerek lépi át a magyar iskola küszöbét – mondja Godván Irén. – Az is figyelemre méltó, hogy ma már színtiszta ukrán családok is szívesen választják a magyar oktatási intézményt csemetéik számára.

Viszont negatív dolgok is előfordulnak. Egy ukrán óvoda keretében Rahón megszűnt az egyetlen magyar csoport. Az újbóli beindítása azért is fontos, hogy a gyerekek az iskolába kerülve rendelkezzenek a szükséges alapokkal. A cél eléréséhez szövetségest is találtak Román atya személyében, akinek a segítségével aláírásokat szerettek volna gyűjteni az óvodáért. Ám Román atya időközben visszaköltözött Ungvárra.

Godván Irén viszont nem mondott le a magyar óvoda tervéről, már csak azért sem, mert jelentkezőkben nem lenne hiány. Egy beregszászi óvónő is szívesen foglalkozna velük, mondja, de egyelőre nincs sem helyiség, sem berendezés. Előteremtésük komoly kihívás, de a tanárnő, aki az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt rahói városi listáján indul harcba a képviselőségért, valójában a rahói magyar óvodáért, mégis megvalósíthatónak tartja az ötletet.

Tóth Viktor