2006. január 26., csütörtök Országos közéleti lap II. évfolyam, 11-12. (73-74.) szám
Hirdessen Ukrajna egyetlen országos magyar lapjában
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum Főszerkesztő
Szenvedélyrabok a szakadék szélén
20 éves a megyei narkológiai gondozó

Ki ne emlékezne az 1985-ös esztendőre, amely elsősorban az alkoholtilalom bevezetésével híresült el. Az egykori Szovjetunióban erőteljes "harcot" hirdettek az alkoholizmus megfékezésére, aminek egyik bizonyítékául egyre-másra alakultak a szakosított egészségügyi intézmények, a narkológiai gondozók.

– A mi intézményünk 1986-ban nyitotta meg kapuit. Az alkohol- és droggfüggőséget addig a pszichiátriai osztályokon kezelték – mondja Vaszil Krucsanica, a működésének 20. évét méltató megyei narkológiai gondozó főorvosa, a megye főnarkológusa. – A kezdetek kezdetén 50 páciens ellátására alkalmas létesítményként indult a megyeszékhely Hvargyijszka utcájában, Viktor Pahmurnij vezetésével. A mára 80 ágyasra bővült intézményünk pácienseinek túlnyomó többsége az alkoholfüggőségből fakadó pszichikai-viselkedési zavarokkal küzd. Olyan személyeket is kezelünk, akik képtelenek leküzdeni a kábítószer-, illetve más, a pszichét befolyásoló függőségüket, azon belül a toxikomániát. A 80 fős szakembergárdával büszkélkedő gondozóban, mely jelenleg a Párizsi Kommün utcában található, információs-analitikai, konzultációs, módszertani, fekvőbeteg osztály, klinikai és a biológiai anyagokban lévő pszichoaktív szerek kimutatására alkalmas speciális laboratórium működik.

– Mely korosztályból kerülnek ki betegeik?

– Nyilvántartásunkban több mint 17 ezer illető szerepel, többségük vidéki. Pácienseink átlagéletkora 25–40 év. De akadt példa arra is, hogy narkológusaink egy 12, illetve 76 éves pácienst gyógyítottak. Az alkoholizmus az utóbbi években, sajnos, "fiatalodott". Szociális helyzetüktől függetlenül, eme pusztító szenvedélynek sokan már 20 éves korukban rabjaivá válnak. A betegség egyébként szezonális jelleggel bír, leggyakrabban a karácsonyi, újévi, húsvéti ünnepek után, valamint ősszel, a borkészítés idején újul ki erőteljesen az arra hajlamos egyéneknél.

– Gyakran kell mentőt hívni az utcán fetrengő, illuminált emberhez. Ám a kiérkező orvosok, ha csak nem találják állapotát életveszélyesnek, mondván, "nincs hová vinnünk", otthagyják. És így reagálnak a rendvédő szervek is...

– Ez valós probléma. Amíg nem számolták fel az úgynevezett kijózanító intézményeket, jóval könnyebb volt a dolgunk. Bár hátulütője is volt a dolognak: megtörtént, hogy a súlyos alkoholmérgezésben szenvedő személy számára, akit megfelelő egészségügyi ellátás nélkül a kijózanítóban tartottak egy-két napig, végzetesnek bizonyult az ádáz szenvedély. Jelenleg éppen azon vagyunk, hogy kieszközöljük egy urgens narkológiai osztály létrehozását gondozónkon belül, melyben elsősorban a "véletlen", alkalomszerű pácienseknek, azoknak nyújtanánk segítséget, akik ugyan nem krónikus alkoholisták, de erős alkoholmérgezést szenvedtek. Terveink között szerepel még a pácienseink családtagjai számára nyújtandó megelőző, felvilágosító munka megszervezése.

– Betegeik kezelése során mi jelenti a legnagyobb problémát?

– Egyrészt, a pálinka rabjai többnyire házi készítésű, rossz minőségű kisüstit isznak, mely a szervezet számára rendkívül veszélyes, nagy mennyiségű kozmaolajat és metilalkoholt tartalmaz. Szervezetükben idővel visszafordíthatatlan elváltozások mennek végbe. Másodsorban, az alkoholos pszichózison átesett pácienseink egy részénél szövődmények lépnek fel, melyek elsősorban alkoholos polyneuritisben, vagy a központi idegrendszer toxikus sérüléseiben nyilvánulnak meg. Az ilyen egyének segítségre, otthoni ápolásra szorulnak. Igen ám, de a függőségben szenvedő családtag sokszor fölösleges nyűggé válik hozzátartozói számára, akit egyszerűen az utcára raknak. A magukra hagyott magányos farkasok előbb-utóbb bűncselekményekre vetemednek, s csakhamar a bűnüldöző szervek "klienseivé" válnak.

A főorvos elmondása szerint szövetségesek nélkül elég nehéz harcolni egy "ádáz ellenséggel". Pedig ma ez a helyzet. A narkológusokon és a milícián kívül senki sem foglalkozik az alkohol- és kábítószerszenvedély rabjaival. Holott a megfelelő szociális szolgálatok sokat tehetnének. S ha a mindennapi bizonytalansággal küzdő emberek biztos megélhetéssel, tisztességes jövedelemmel rendelkeznének, jóval kevesebb "vendége" lenne a gondozónak.

Magyar Tímea

Minden jog fenntartva © 2006 Kárpáti Igaz Szó