Bármilyen fura, eddig a magyar társadalmi szervezetek némileg könnyű helyzetben voltak. Ugyanis hiába élt egy többségében magyarlakta településen 20–30 százaléknyi ukrán "kisebbség", a községi tanács tagjainak megválasztásakor, ha a magyarság minden körzetben többségben volt, esetleg egy-két ukrán nemzetiségű személy juthatott be a képviselő-testületbe. Vagy annyi sem.

Az új választási törvény viszont azzal, hogy előírja: csupán pártlistán lehet valaki egy községi tanács képviselője, az eddiginél merőben más helyzetet teremt. Már 3 százalék megszerzése esetén képviselő küldhető a tanácsba. Ha az ukrán nemzetiségű választópolgárok ukrán pártok listájára adják le voksukat, azzal megszerezhetik a számarányuknak megfelelő képviseletet.

Sőt még többet is.

Tetszik vagy sem, a Kárpátalján meghatározó szerepet betöltő ukrán pártok egyre inkább kacérkodnak azzal, hogy egy-két "csalimagyar" listára állításával magyar szavazatokat is szerezzenek. Azaz megtörténhet: a magyar választópolgárok egy része e magyarok miatt szavaz ukrán pártlistára. Pedig a listás hely még korántsem jelenti azt, hogy e magyarok képviselők lesznek. Ez attól függ, hogy befutó vagy "futottak még" helyet kapnak.

Ez viszont nem vetít mást előre, minthogy egyes ukrán képviselők magyar szavazatoknak köszönhetik majd mandátumukat, s így még egy, mondjuk 50–60%-ban magyarok lakta településen is létrejöhet ukrán többségű képviselőtestület. Azaz kiszavazhatjuk magunkat a döntéshozó helyzetből.

A kérdésnek van egy másik vetülete is: ez pedig a magyar–magyar megegyezés. Bár ez jelenleg még egyáltalán nem körvonalazódik, megjegyzendő: meglehetősen paradox, a kárpátaljai magyarság számára még a jelenleginél is hátrányosabb helyzetet teremtene, ha a helyhatósági választásokat követően valamelyik magyar párt községi frakciója az ukrán képviselőkkel fogna össze a másik magyar párt képviselőinek "legyőzése", valójában kiszorítása érdekében.

Tóth Viktor