Az elmúlt hét szerdájának hajnalán eufórikus hangulatban röpítette világgá a hírt az ukrán média: Heuréka! Győzelem! A gázvitában Ukrajna megegyezett Oroszországgal! Mégpedig úgy, ahogy ő akarta!

Ukrán és közép-európai emberek millióinak szívéről hullott le és gördült nagy dübörgéssel a mélybe a megkönnyebbülés többmázsás kősziklája. Fellélegeztünk és fellélegzett Európa. Lesz földgáz. Olcsón, nekünk.

Ám az alatt az idő alatt, míg a hatalmas kőszikla a mély szakadék aljára ért és a dübörgés hangja fülünkhöz visszatért, megváltozott a világ!

Mert e szemvillanásnyi idő is elegendő volt ahhoz, hogy felismerjük és észrevegyük, hogy bizony – ez esetben a pontok száma nem egyenlő a betűk számával! –, t...e van a menyasszonynak! Mégpedig nem is kicsi!

Mennyi is az annyi? Hogy is lett a 230 dollárból 95? Ami pici rálátással azonnal észrevehető, egy és ugyanaz.

Tudjuk, akadt egy katalizátor, a RosUkrEnergo kereskedőház, amely felgyorsította az eseményeket, megoldotta a kérdést azzal, hogy magára vállalta a különbözetet, azaz az összeg jelentős részét. Ha ő nincs, a Naftohaz és a Gazprom talán még ma is egyezkedik, valószínűsíthető, hogy eredmény nélkül.

A megegyezés megtörtént, ám nem árt kicsit a számok mögé nézni. Mit is jelent az ezer köbméterenkénti 95 dollár a kért 230 helyett? Nem mást, mint, hogy a 135 dollár különbözetet a kereskedőház állja. De miből? Abból a türkmén, üzbég és kazah földgázból, amit amúgy is kopijkákért kapott volna Ukrajna. Ezentúl nem kapja.

De vajon meddig kapja a kereskedőház, mennyi időre elegendő az a mennyiség? A szerződés, mint tudjuk, öt évre köttetett. Kitartanak-e addig a közép-ázsiai források? A média híradásaiból úgy tűnt, a Jehanurov-kormányt ez egy csöppet sem izgatta, hiszen a kormányfő, feledve a kereskedőház nem is oly jelentéktelen szerepét a megegyezésben, pár óra múltán újságírói kérdésre nemes egyszerűséggel kijelentette: legyen ez a RosUkrEnergo gondja, az állam 95-öt fizet.

S még egy ide vonatkozó “apróság": Oroszország elérte, hogy a tranzitért ezentúl nem földgázzal, hanem készpénzzel fizet. Ami csak látszólag mellékes, valójában azonban nagyon is sikamlós dolog! Be is dobta a “cincát", hogy ez öt év alatt több mint két és fél milliárd kemény amerikai dollár – ami egyébként igaz –, s ebből Ukrajna annyi gázt vehet, hogy csak!

Mi tagadás, ráharaptunk. Mert ugye az eddigi 50 helyett fizetendő 95-ért már eleve csak alig több mint a felét vehetjük, és ha kifogynak a fentebb említett források? Fizethetjük a 230-at! Hogy az állam vagy a lakossági fogyasztó? Majd eldől. Öt év hosszú idő.

Hogy ennyi időre egyetlen kormány sem tervez? Jehanurovék sem tették meg. A kabinetmenesztés tudatában, ha másban nem is, de ebben nekik lett igazuk.

Nigriny Szabolcs