Olvasóink természetesnek tartják, hogy az oldalon szereplő egészségügyi szakemberek kizárólag szakmájukkal kapcsolatos kérdésekben nyilatkoznak. Ezúttal arra kértük őket, idézzék fel legemlékezetesebb szilveszterüket, mondják el, hogyan búcsúznak a leköszönő esztendőtől.

dr. Ljáh László, a megye főbelgyógyásza:

1973 szilvesztere örökre megmaradt az emlékezetemben. Feleségemmel egy ismerős házaspárnál jöttünk össze kisebb kompániával. Nagyon jól éreztük magunkat, folyt a pezsgő, jó volt a hangulat. Éjfél után kissé elpilledtünk, vártuk a korhelylevest. Már csak egy pár ropta a táncot, a gazdasszony a sógorával. Éppen az akkoriban népszerű Húzd rá gitár, szakadjon a, szakadjon a húr, húr, húr... refrénű dal szólt, a párocska úgy ropta, hogy rezgett a padló. Amikor egyszer csak kiesett a vitrinből egy óriási kristálytál és összetört. A gazdasszony elkezdett hisztizni, erre mindenki gyorsan szétszéledt. Csak azt sajnáltam, hogy nem ehettünk a finom korhelylevesből, amivel a házigazda sógornője pont akkor jött be a szobába, amikor a "baleset" történt. Ezek az ismerőseink ma Magyarországon élnek. Idén vendégül láttuk őket és az első emlék, amit felelevenítettünk, az a bizonyos szilveszter volt. A vitrinükben azóta is üresen áll az a bizonyos alátét, mintegy emlékként.

Valaki azt mondja szilveszterkor, na, egy évvel megint öregebbek lettünk. Én úgy fogom fel, egy évvel többet éltünk. Fiatal koromban nem tudtak letáncolni a parkettről, ma sem vetem meg az efféle mulatságot, de csak csínjával... Az elmúlt években családi körben köszöntjük az új esztendőt, esetleg, ha a fiamék és a lányomék mulatni mennek, a feleségemmel és az unokákkal.

2005 számomra, ha voltak is kisebb problémák, több jót hozott, mint rosszat. Én optimista ember vagyok, a rosszat igyekszem kitörölni az emlékeimből és csak a szépre emlékezem...

Vera Csizs, a megyei Köjál főorvosa:

Valamiért mindig az a 80-as évekbeli szilveszter éjszaka jut eszembe, amikor olyan meleg volt, hogy körömcipőben mentem haza a Zakarpattya Szállóból. Se hó, se fagyás, egyszóval tavaszi meleggel kezdődött az új év.

Diákéveim alatt általában nagy, zajos társaságban köszöntöttem az újévet, az utóbbi időszakban már többnyire kettesben édesanyámmal. Kimondottan szeretem szilveszter éjszakáját, ilyenkor különösen jó a kedvem, mert az új év számomra az új remények ideje. Éjfélkor mindig kívánok valamit. Csak egyet és természetesen nem mondom el senkinek. A tavalyi kívánságom is teljesült.

Hogy milyen volt az idei esztendő? Nagyon tartalmas: rengeteget utaztam, rengeteg új embert ismertem meg, több érdekes találkozóm volt. Nem beszélve hivatali előrelépésemről, mely váratlanul, de kellemesen érintett. Azóta teljesen megváltozott az életem. Egészében véve nem lehet panaszom 2005-re.

Mit várok a kutya évétől? A horoszkóp szerint Bak vagyok. A csillagok jövő évi jóslata szerint többek között akár a munkámat is elveszíthetem, önálló vállalkozásba kezdhetek stb. Én és a business?! Majd meglátjuk... A tavalyi jóslatok mindenesetre – egy, a magánéletemre vonatkozó ígéreten kívül – meglepő módon megvalósultak. Remélem, hogy a kutya éve nem lesz számomra túl harapós.

Vaszil Krucsanica, a megyei narkológiai gondozó főorvosa:

Több emlékezetes óévbúcsúztató jön elő emlékeimből, de az egyik valóban különleges volt. Katonaéveimet töltöttem a lengyel határ mellett. Egy egészségügyi alakulatban szolgáltam, amikor december 27-én beosztottak ügyeletbe. A többi ápoló mind helybeli hölgy volt, s mivel őket hazaengedték az ünnepek alkalmából, én egészen január 4-ig ügyeletes maradtam, így szilveszterkor is. Igaz, becsületükre legyen mondva, jól tartottak házikoszttal. Éjfélkor a tisztekkel pezsgővel, no meg citromsóval és glukózával kevert szesszel koncintottunk. Az egyik kiskatonának éjféltájban gyomorfájdalmai voltak. Őt is megkínáltuk, amiért nagyon hálás volt, mert kis idő múlva megszűntek a fájdalmai.

Hosszú ideig nagy társasággal, zajosan, bulizva búcsúztattam a leköszönő évet. Nyilván a koromból kifolyólag, de egy ideje csendesen ünnepelek. A szilveszter a kedvenc ünnepem. Évek óta hagyományosan megnézem A sors iróniája, avagy vedd könnyen című orosz filmet, amit mindig szilveszterkor vetít a televízió. Feltétlenül elmegyek a fürdőbe. Este a feleségem megteríti az asztalt és családommal, esetleg közeli barátainkkal körülüljük az asztalt.

2005 nem volt számomra rossz év. Majdnem mindent sikerült megvalósítanom, amit terveztem. Talán csak egy dolog marad jövőre: hogy megvédjem a disszertációmat. Bízom benne, hogy a 2006-os év sikeres lesz, sok jót, nyugalmat, békét hoz mindenki számára, hiszen a kutya az ember barátja.

Magyar Tímea