2005. december 27., kedd
Országos közéleti lap
I. évfolyam, 60. szám

Hirdessen Ukrajna egyetlen országos magyar lapjában
Antik tárgyak bűvkörében
Amikor az időt valóban pénzben mérik

Ugye, kedves olvasó, az Ön életének is volt olyan időszaka, amikor elkapta a gyűjtőszenvedély, dobozok, fiókok teltek meg papírszalvétákkal, ezüst csokipapírral vagy színes képeslapokkal. Az ember szeret játszani felnőtt korában is. Mert játszik a filatelista, a numizmata, a babagyűjtő. E hobbinak ezerféle és -fajta ága van, de ezek közül is kiemelkedik az antik tárgyak, régiségek gyűjtése.

Történelmi forrásokból tudjuk, hogy az első műgyűjtők a firenzei kereskedők voltak, akik Európát beutazva felvásárolták az antik leleteket. Egyébként több római császár, de például a mi Mátyás királyunk, vagy számos koronás fő, így I. Péter cár is híres gyűjtő volt. Ez a szenvedély manapság sem olcsó mulatság,

Kárpátalján öt antikvárium működik. Kettő Ungváron a Volosin utca Antikva és a Kapos utcán a Hobbi, egy-egy pedig Técsőn, Munkácson és Nagyszőlősön. Ugyanitt felvásárolnak műtárgyakat is, a tulajdonossal előre egyeztetve az árakat.

A régi tárgyak szerelmeseit három csoportba osztják: a kutatók, akik tudományos szempontok alapján szerzik be az antik holmikat, a kereskedők, akik "vadásznak" egy-egy exponátumra, hogy később jó pénzért továbbadják és végül maga a gyűjtő, aki megőrzi és értékeli a hozzá került műkincset.

Marija Balog, a Megyei Boksay József Szépművészeti Múzeum restaurátora szerint vidékünkre a sokszínű gyűjtés a jellemző. Vannak emberek, akik a régi, háborús idők előtti képeslapokat gyűjtik. Sokan pipát, régi bútort, porcelánt, katonai jelvényeket, régi leveleket, képeslapokat, könyvet halmoztak fel az évek során. Van olyan numizmata Kárpátalján, aki az ókori római kori pénzérméiktől kezdve napjainkig magáénak tudhat több száz monétát.

– Legkevesebben a könyvgyűjtők vannak, hiszen már nagyon nehéz olyan értékes kötetre rálelni, amelynek pénzbeli értéke meghaladná egy napjainkban kiadott könyv értékét. Mert a mostani kiadványok jóval drágábbak néha, mint a régiek – fejti ki a szakember.

A könyveket egyébként is külön kategóriaként értékelik: mikor volt kiadva, hány példány készült belőle, hol adták ki stb. Egyébként a régi könyvek restaurálása a legnehezebb: a hiányzó oldalak, elmosódott szövegek pótolhatatlanok. Így veszítenek értékükből.

Marija Balog szerint Kárpátalján vannak olyan gyűjtők, akik egy-egy történelmi személyiség iránti rajongásból képeket, dokumentumokat, illetve azok használati tárgyait szedik össze. Példaként a Bereg-vidéki Múzeumot említhetjük, ahol Fedák Sáriról, a múlt század ünnepelt primadonnájáról több mint száz fotó, színpadi ruha, kellék és más tárgy lett egybegyűjtve.

Külön kell szólni a régi bútorok szerelmeseiről. Kárpátalján szinte lehetetlen értékes antik bútorra rálelni, az antikváriumokban csak elvétve kínálnak vásárlásra. Ha mégis találnánk, az áruk a stílustól és a kibocsátási évtől függ, mondja a szakember. Annál nagyobb a kínálat festményekből. Mert szűkebb pátriánk műgyűjtői között mégiscsak a képek viszik a prímet. A legnagyobb festmény-kollekcióval, egyes vélemények szerint, az orvosok rendelkeznek. A beteg művészek ugyanis gyakran ajándékozták meg műveikkel a gyógyítóikat.

Fedák Anita



Minden jog fenntartva © 2005 Kárpáti Igaz Szó