Az ungvári járási Tarnóc azon települések közé sorolható, amely régebben a Gorkij Kolhozhoz tartozott. Miután a kolhoz felbomlott, az emberek megkapták a nekik járó földet, s maguk dönthették el: gazdálkodnak-e vagy sem.

A település földterülete 251 hektár, amelyből 11 hektár gyümölcsös, 132 pedig szántóföld. A legelő területe 25 hektár, kaszáló egyáltalán nincs, pedig úgy 180 szarvasmarha még mindig található a településen. Igaz, egyre kevesebb.

Az őrdarmai, immár évek óta jól prosperáló Konik Farmergazdaság ugyanis szívesen vette és veszi ma is bérbe a földeket.

Tarnócon ma csupán 5 hivatalosan bejegyzett farmer van. Ugyanakkor mintegy húszra tehető azok száma, akik úgy döntöttek, a háztájin kívül is gazdálkodni fognak. Közéjük tartozik id. Remeczki István is.

– Elöljáróban hadd mondjam el: jószágot mindig is tartottunk, a gazdálkodás tehát nem állt tőlem távol – mondja Pista bácsi. – Viszont farmer nem akartam lenni. Egyáltalán nem biztos, hogy kifizetődő. A farmerek befizetik az adót, de nem látom azokat a kedvezményeket, amelyek erre a területre csábíthatnának.

Remeczki István szerint az idén nem igazán volt érdemes a mezőgazdasággal foglalkozni. Tarnócon ugyanis egy ár felszántása négy hrivnyába került, de ennyit kellett fizetni a tárcsázásért is. És a sor tovább folytatható: pénzbe került a vetőmag, a vetés, az aratás, s akkor a műtrágyázást és a gyomirtózást még nem is említettük. A munka pedig "ingyen van", de egy kilogramm búzáért csupán 50 kopijkát lehet kapni.

– Na ezért van az, hogy jószágot is tartunk, s velük etetjük fel a termést – folytatja. – Nálunk szinte minden megtalálható. Jöjjön, nézze meg! Két tehén mellett egy borjút is nevelünk, sertést tartunk, de büszke vagyok a nyulakra, a galambokra is. A szárnyasok: a tyúkok, a kacsák, a japántyúkok is hoznak némi hasznot. A "japánok" tartása azért is hasznos, mert évente többször kotlanak, s tyúktojás felhasználásával megoldható a csirkenevelés.

A sertéstartás az egyik esztendőben kifizetődő, a másikban kevésbé. Két éve a felvásárlási ár 11 hrivnya élősúlyban. S ez esetben igaz a mondás: amit az ember apránként befektet, azt disznóöléskor egyben kapja vissza. Kocát is tartunk. Amennyire szükségünk van, megtartunk a kismalacokból, csak a fölösleg kerül eladásra.

– Az időjárás mennyire kedvezett a szénának?

– A föld egy részébe lucernát vetettünk, s egészen jónak mondható a szénája. Az idén négyszer kaszáltunk. Emellett zabot is vetettünk.

A szarvasmarhával kapcsolatban említésre méltó, hogy évente mintegy 10–20 darabbal csökken a számuk a településen. Így a tejnek ma már helyben is egyre több vevője akad. S akkor még ugye ott vannak az ungvári piacok. Azaz nem gond az értékesítése.

– Tervek?

– Vannak. Az idén már beszereztünk egy kisebb keltetőberendezést, amely 70 tojás befogadására alkalmas. Így legalább saját részre keltetünk csirkét.

Ha már a terv szóba került, megjegyezném: ebben a szakmában nehéz a tervezés. Van egy félhektárnyi gyümölcsösünk, de hiába permetezzük két ízben is, még csak virág sem volt az almafákon. Pedig az elmúlt években azért megtermett. S lám, hogy nincs termés, milyen jó lett az alma ára! Most bármennyit el tudna belőle adni az ember.

Tóth Viktor