A gyermekotthonokról alkotott sivár, rideg, szürke sablon helyett kellemes meleg, tisztaság, szép környezet fogad az épületbe lépve. És a jól ismert babaillat. Amint Viktor Taraszov, az otthon igazgatója végigkalauzol az intézményen, ismét kellemesen csalódom: a néhány hónapostól a háromévesig csupa jól táplált, ápolt, víg kedélyű aprósággal találkozom. A nagyobbacska gyerekek reakciójából pedig, abból, ahogyan az idegent fogadják, azonnal szembetűnik, hogy itt szelíd, szerető kezek gondoskodnak róluk.

Nem riadnak meg, nem fordulnak el, ellenkezőleg, míg nevelőikkel, ápolóikkal beszélgetek, az egyik kétéves csöppség erős érdeklődést mutat a csizmám csatja iránt, s a cipzárt rángatva próbálja felhívni magára a figyelmemet, egy három év körüli csintalan kisfiú pedig huncutul mosolyogva, lábujjhegyen áll és a táskám felé ágaskodik.

A Szolyvai Gyermekotthonnak, mely idén méltatta fennállásának 25. évfordulóját, közel 160 kis lakója van, akikről ideiglenesen vagy végleg lemondtak, otthagyták a szülőotthonban, esetleg a bíróság döntése alapján maradtak szülők nélkül.

– Van, aki hozzánk kerülve zárkózottá válik, van, aki elhallgat, esetleg agresszív lesz. Míg egyesek egészségügyi problémákkal érkeznek, mások a korábbi rossz ellátás és bánásmód, az elégtelen étkezés folytán lemaradnak egészséges társaik fejlődéséhez képest. Mivel a családban élő gyermekre két szülő jut, bármennyire gondosak is vagyunk, nevelőink – akikre egy tucat gyerek nevelése hárul – nem tudják teljes mértékben helyettesíteni a szülőket. A természetes környezettől eltérően jóval kevesebb inger éri az itteni apróságokat, ezért beszédkészségük fejlesztését folyamatosan logopédus korrigálja – mondja el Klara Kustan nevelőnő.

A gyermekorvosok, pszichológusok, ideggyógyászok felügyelete mellett komoly korrekciós, rehabilitációs kezelés folyik az otthonban – biztosít Marija Legeza igazgatóhelyettes, miközben bekukkantunk egy-egy terembe, megcsodáljuk a külföldi örökbefogadóktól kapott környezetbarát képességfejlesztő játékokat. – A gyerekek egészségi állapotuk függvényében vannak csoportokra osztva. Mindenkivel a szükségleteinek megfelelő egyéni terv szerint foglalkoznak.

Bármennyire jó körülmények között is élnek az egészségügyi minisztérium fennhatósága alá tartozó szolyvai gyermekotthonban az apróságok, a személyzettel beszélgetve mindannyian egyazon véleményen vannak, a gyermek csakis szerető családi légkörben válhat teljes értékű felnőtté.

Viktor Taraszov elmondása szerint, egyre inkább változik az emberek mentalitása, mindinkább nyitottabbá válnak a fogadott gyerekekkel szemben. – Az örökbefogadás ma már nem tabu. Idén 32 apróság talált új családra, akik közül 19-en határainkon túl – Olaszországban, Franciaországban, Kanadában stb. – leltek meghitt családi melegre.

Hogy a gyerekek jó helyre kerültek-e, erről a külföldi konzulátusok ellenőrzésén kívül az igazgatói asztalon több tucat levél, fotó is tanúskodik.

Ilyenkor, karácsony és újév táján, amikor már fel van díszítve a karácsonyfa, szaloncukor papírja zizeg a nevelők keze alatt és kalácsillat lengi be a helyiségeket, mintha a gyerekek is gyakrabban fordulnának a ki-kinyíló ajtó felé. Azt remélve, hátha most változik meg sorsuk, s végre megpillanthatják azt a személyt, akinek a vállán ezentúl csakis ők sírhatják ki magukat, akinek a keze csakis az ő lázas homlokukat simogatja, ha megbetegednek...

Magyar Tímea