Amikor a Munkácsi Szent Erzsébet Caritas önkéntesei hozzáláttak, hogy felkeressék és összeírják a városban élő idős, magányos és elesett embereket, talán nem is sejtették, hogy milyen sokan vannak.

– Az összeírásra azért volt szükség – meséli Geczinger Erika igazgató –, mert beindítottuk a napközi szeretetotthont. Erre 2002 novemberében nyílt lehetőség. A jelenlegi helyen egy felújítatlan családi ház állt, melyet ajándékba kapott meg a Caritas. Az épületben először ingyenkonyhát és melegedőt alakítottunk ki a rászoruló idős emberek számára, majd fokozatosan fejlődtünk a jelenlegi színvonalra.

Szerették volna az utcai koldusokat is rávenni, hogy látogassák a napközi otthont, ahol meleg ételt is kaphatnak, de ők inkább az utcát választották. A melegedőben töltött idő ugyanis számukra veszteség, mert addig odakint nem hullanak edénykéikbe a kopijkák.

– Mára szépen felújítottuk és kibővítettük az épületet. Van fürdőszobánk, ahol a betérők bármikor lezuhanyozhatnak, borotválkozhatnak. Automata mosógép is rendelkezésükre áll. A mosást természetesen az otthon alkalmazottai végzik. 15 fős személyzet serénykedik azon, hogy enyhítsék az elesettek gondjait.

Jelenleg 80 idős embert szolgál ki a napközi szeretetotthon, mondja az igazgató. 15 öregnek házhoz szállítják az ebédet, mert ők már nem képesek eljárni oda. A segítséget minden rászorulónak egyformán kínálják, nem tesznek különbséget nemzetiségi, vallási alapon.

– Külön kategóriát képeznek a városi kórház elfekvőjében ápolt öregek – folytatja Geczinger Erika. – Ezek olyan beteg, idős emberek, akiket a családjuk kitaszított. Többségüket már nem is látogatják a hozzátartozók, akik közt sok a tehetős. Az általunk nyújtott gondoskodás, a meleg étel bizony jólesik ezeknek a szerencsétleneknek.

A szeretetotthonba bármikor bárki bemehet. Klizman Margit néni például az első naptól rendszeres látogatójuk. A templomból jövet tér be ebédelni és hogy néhány meleg, emberi szót halljon. Odahaza ugyanis ilyesmiben nem igazán van része. Mint az igazgató meséli, a segítségre szoruló öregek nemcsak az anyagiakban szenvednek hiányt. Sajnos a szeretetből, törődésből is kevés jut nekik. Az otthonba betérve gyakran elsírják a bánatukat: odahaza nincs megállásuk. Verik őket a gyerekek, az unokák...

– Nem sok, amit mi nyújtani tudunk – mondja vendéglátónk. – Egy tál meleg étel, néhány keresetlen, biztató szó, törődés és karácsonykor szerény ajándék. S mindezért a legszebb fizetség az idős emberek sugárzó tekintete.

Balogh Csaba