Nem számít ritkaságnak, hogy a sertéstenyésztők és gazdák télre időzítik a fialást. A koca vemhességének ideje 114-116 napig tart. Az egyik legfontosabb teendő a megfelelő, 32–34 fokos hőmérséklet biztosítása.

Fontos tudnivaló, hogy a koca csupán két napig termel föcstejet. Ez sűrűbb a későbbi tejnél, s nagy tápanyagtartalma a fialás után azonnal csökkenni kezd. Az, hogy a malacok mihamarabb föcstejhez jussanak, azért is fontos, mert az ellenanyagok bélcsatornájukból a fialás után csak 24–36 óráig szívódhatnak fel. A fejlődésükhöz naponta fél liter szükséges.

Egy jó koca átlagos tejtermelése napi két literrel indul, de ez – az utódok igényeinek megfelelően – később a 6–8 litert is elérheti. A termelés a negyedik héten tetőzik, majd lassan csökkenni kezd. A 8–10. hét táján már csak kb. egy liter. Megjegyzendő, hogy egy jól táplált, egészséges, jól tejelő koca is csak 10–12 napig termel annyi tejet, amennyi a malacok növekedéséhez szükséges.

A szoptatás alatt a kocának annyi takarmányt adjunk, amennyit el tud fogyasztani. Télen jó tejképző takarmány a gabonadara és a korpa. Naponta legalább háromszor etessük, arról is gondoskodjunk, hogy a szoptatás alatt a koca annyi vizet igyon, amennyi jólesik. A kocának legalább 6 kg abrakot kell naponta megennie, hogy jó legyen a tejhozama. Ilyen nagy mennyiséget viszont nem lehet megetetni vele, szükségletének teljes kielégítése a tejtermelés első időszakában nem is lehetséges. Az anyaállat ezért veszít testtömegéből.

Az a gazda, aki táppal eteti a jószágot, annak a szoptató koca esetében a következő mennyiséget ajánlatos biztosítania:

A fialás utáni 2–5. napon 2, a 6–10. napon 3-3,5, a 11–30. napon 5, a 31–35. napon 3-3,5, a 36. naptól 2 kg-ot.

A szakszerű malacelválasztást a táp mennyiségének fokozatos csökkentésével segítjük elő.

A malacok esetleges továbbtenyésztésével kapcsolatban említésre méltó, hogy a koca első fialásából nem érdemes tenyészutódot hagyni, mivel az első alom értékéből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Akkor járunk el helyesen, ha a "tavaszi" malacokból választunk, mert ezeknek a felnevelése kedvezőbb feltételek mellett történik.

Egy jó alom átlagos egyede a továbbtenyésztés szempontjából többet ér egy átlagos alom kiugró tagjánál. Inkább válasszunk egy 12 db, egyenként 10 kilós malacból álló alomból, mint egy 6–7 malacból állóból, még ha azok között 6 és 12 kg-os példány is akad.

Az utódok megfigyeléséből – kinézet, testalakulás, fejlődés, alomnagyság, esetleges fejlődési rendellenesség – elsősorban a szülőkre következtethetünk.

Tudnunk kell, hogy a szaporaság, a malacnevelő képesség, a születési súly a viszonylag rosszul öröklődő tulajdonságok közé tartoznak. A fejlődési erély, a takarmányértékesítő képesség csupán közepesen, a húsipari jellemzők (például izmosság, szalonna-vastagság, a sonka alakja, nagysága, karajkeresztmetszet) pedig jól öröklődnek. Biztosabbak lehetünk tehát, hogy jól választottunk leendő kocát, ha küllemét és saját teljesítményét vesszük figyelembe, mert ezek a tulajdonságok jobb örökölhetőségük miatt az utódokban is valószínűbben érvényesülnek. Legbiztosabbak azonban akkor lehetünk, ha egyaránt figyelembe vesszük az ősök, a testvérek jellemzőit, valamint a saját küllemet is (fejlődés, testtömeg-gyarapodás). A gyengén fejlett, úgynevezett csökött állatot ne válasszuk tenyészanyagnak.

A tenyészkiválasztást kizáró leggyakoribb okok közé a túl finom, illetve túl durva szervezet, a ferde orr, a vékony, lapos hegedűnyak, a rövid, tokásnyak, a hajlott hát, a pontyhát (az előbbi ellentéte), a csapott far, a lógó has, a rossz lábállás, vagy valamilyen betegség tartozik.