Ez lesz a címe annak az új irodalomtörténetnek, amely a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének a koordinálásával készül.

Az intézet igazgatója, Szörényi László azt mondja, azért választották ezt a címet, mert a két, 1200-1200 oldalas kötet különböző történetek története lesz. Az egyik a magyar irodalomtörténet első nyolcszáz évét tekinti át, a második a XIX. és a XX. századot – nem akarják teljesen megtagadni a régit, de a hagyománytól eltérően kevesebb portré lesz a születő könyvekben, annál több műfaj-, iskola-, retorikatörténet. Ezeken kívül az irodalomkritika, az irodalomtörténet-írás története is helyet kap.

Már biztos, hogy a mindenkori jelen és múltja, vagyis hagyományképe közti párbeszédre összpontosítanak majd az új irodalomtörténetben – ellentétben a korábbival, amely kronológiailag tárja elénk a magyar irodalom históriáját.

Újdonságnak ígérkezik, hogy nem tekintik külön tárgyalandó irodalomnak a határon túliakat, s hogy azoknak az íróknak a teljes munkássága is teret kap, akik önszántukból vagy kényszerűségből emigráltak, de külföldön folytatták, bontakoztatták ki munkásságukat. A cél ugyanis az, hogy az irodalomban betöltött szerepük valóságos súlya és jelentősége szerint legyenek jelen a történetet feltáró szakmunkában is.