A szarvasmarha vemhességének időtartama átlagosan 285 nap, ám 10–15 napos eltérés mindkét irányba megengedett. Ennek idejét befolyásolja az egyed életkora, fajtája, de még a takarmányozás és a tartási körülmény is.

A várható ellés előtt nyolc héttel kerül sor a tej elapasztására. Az időpont azért fontos, mert a túlságosan korai elapasztás tejkiesést és a következő évben gyengébb hozamot okoz, a késői viszont a borjú károsodásához vezethet. Mindezt nagy gonddal kell végrehajtani, mert rossz apasztás esetén tőgygyulladás, vagy akár maradandó tőgykárosodás is felléphet.

A jól tejelő tehenek maguktól nem apasztanak el. Mivel ezek tejtermelése sokszor a vemhesség utolsó szakaszában is számottevő lehet, a gazda lerövidíti a szárazon állás időtartamát. Ez stresszként hat az állatra. Inkább javasolt a kímélő módszer. Ebben az esetben a gazda fokozatosan csökkenti a fejések számát és a kifejt tej mennyiségét, s mérsékli a takarmányadagot és az ivóvizet is. A nehezen apasztható teheneknél akár az abrak és a tömegtakarmányok megvonására is sor kerülhet.

Hogy az elapasztás sikerült-e, onnan tudható, hogy az állat tőgye fokozatosan petyhüdtté, ráncossá, üressé, lebenyessé vált. Ha feszes maradt, esetleg gyulladás tapasztalható, forduljunk állatorvoshoz.

A tehén apasztás utáni takarmányozásánál ügyelni kell arra, hogy ne hízzon el, hanem tenyészkondícióban maradjon. A testtömege ne gyarapodjon többet a születendő borjú súlyánál, maximum 50 kg-ot.

Az ellésre a legtöbb esetben az éjszakai vagy a kora reggeli órákban kerül sor. A szarvasmarha a többi állatfajhoz képest, medencéjének kedvezőtlen alakja miatt nehezen ellik. Előtte a hasfal ellazul, leereszkedik, a horpaszok pedig besüppednek. Az állat nyugtalanabbá válik, s a hasát nézegeti. E tünetek jelentkezése után az ellésre általában 12–18 órán belül sor kerül.

A borjak 90–95%-a hosszanti fejfekvésű, 5–10%-a pedig hosszanti farfekvésű. Légzésük elősegítése érdekében el kell távolítani az orr- és szájnyílásban lévő nyálkát. A szájüregbe nem ajánlatos belenyúlni. Ha köhög, prüszköl, fel kell emelni a farát, mert nyálka került a légutakba is.

Húzatni csak szabályos hoszszanti fejfekvésben vagy ugyancsak szabályos hosszanti farfekvésben szabad, s három embernél több ne végezze. Ha a magzatburok ellés után 8 órán belül (legkésőbb 24 órán belül) nem távozna el, értesíteni kell az állatorvost. A magzatburok eltávozása után a méhből vörhenyes színű, nyálkás váladék ürül, amely fokozatosan sárgás, majd szürkésfehér színűvé válik. A váladékürülés az ellés utáni második napon kezdődik. A legerősebb a 6–8. napon, ekkor a másfél litert is elérheti. Normális körülmények között a 10. nap táján szinte teljesen megszűnik. Amennyiben a váladék még a 14. napon is észlelhető, főként ha az bűzös és zavaros (gennyes, véres, törmelékes), állatorvosi beavatkozásra van szükség.

Az anyaállatot ellés után itassuk meg, lehetőleg korpás ivóssal.