Megyénkben nincs nagy hagyománya a színpompás divatbemutatóknak. Az a néhány próbálkozás, aminek tanúi lehettünk, bizony nem kavarta fel nemhogy a nemzetközi, de még a hazai divatvilágot sem. Most azonban egy törékeny ungvári hölgy, aki maga is manöken volt, fejébe vette, hogy változtat ezen. A miértekről és a hogyanokról kérdeztük Halász Nyinát.

– Hogyan lett a manökenből üzletasszony?

– Tavaly felkértek egy fodrászverseny szervezésére. Mindössze három nap állt a rendelkezésemre, de elvállaltam, s nagy örömömre jól sikerült. Néhány hónappal később újabb ajánlatot kaptam egy cipőket gyártó üzletembertől, hogy az általa készített termékekből rendezzek divatbemutatót. Miután ez is sikeresnek bizonyult, az ismerőseim és barátaim arra biztattak, hogy folytassam. Jómagam is egyre jobban megkedveltem ezt a munkát. Arra gondoltam, hogy létrehozok egy saját céget divatbemutatók szervezésére és lebonyolítására. Remélhetőleg december végén sor kerül az első nagyszabású ruhabemutatóra.

– Gondolom, mielőtt belevágott ebbe a vállalkozásba, felmérte az ez irányú igényeket...

– Természetesen. Sőt, szponzorokat is találtam, önzetlen segítőim is akadtak.

– Három ország határolja megyénket. Hogyan hat ez a mi divatvilágunkra?

– Nálunk jelenleg az egymás utánzása van divatban. Kevesen hordanak egyedi tervezésű ruhákat. Igaz, ennek anyagi okai is vannak. Nagyon sajnálatos továbbá, hogy ízléskultúránk még nem elég fejlett. Nem lehet vakon követni a divatot, hanem azt az egyéniségünkre kell alakítani. Erre már gyerekkortól nevelni kellene mindenkit. Tudni kell azt is, hogy a trendek terén egy-kétéves lemaradásban vagyunk. Ami külföldön már kiment a divatból, az hozzánk még csak akkor kezd beszivárogni.

– A kifutóra szép lányok is kellenek... Vannak elegen?

– Sok szép lány van, de olyan, aki a kifutón is megállná a helyét, kevés. Ennek egyik oka, hogy a fiatalok nem figyelnek az alakjukra, a testtartásukra. A másik dolog pedig, ami visszatartja a lányokat ettől a szakmától, az, hogy nem látnak a modellkedésben perspektívát.

– És a férfi-modellekkel mi a helyzet?

– Ők jóval kevesebben vannak, de mindig akad jelentkező.

– Mi az igazi szakmája?

– Végzettségem szerint könyvelő vagyok, s főállásban jelenleg is ezzel foglalkozom.

– A modellkedést tanulta?

– A ungvári L Models modellügynökségnél tanultam a manökeni szakma alapjait.

– A modell megtagadhatja-e egy ruha viselését, ha az ellentétes egyéniségével?

– Nagyon ritkán, de előfordulhat, attól függ, hogyan állapodott meg a szervezőkkel. Én például már utasítottam vissza ruhát, esetemben nem voltak következményei.

– Nem lehet egyszerű a főállást, a szervezést és a családot összeegyeztetni...

– Valóban nem. Csak hálás lehetek a sorsnak, hogy olyan férjem van, aki mindenben támogat és segít.

– Végezetül: milyen lesz az idei tél divatszíne?

– Míg az idei nyáron az élénk színek domináltak, úgy szerintem az előttünk álló téli hónapokban a csokibarna és a sárgásbarna árnyalatai fognak hódítani.

– Mi az ön kedvelt stílusa és színe?

– Én a klasszikus viselet híve vagyok. Kedvenc színem nincs, egyedül a narancssárgát nem szeretem.

V. M.