Annak ellenére, hogy Kárpátalja területének jelentős részét borítják erdőségek, a fafeldolgozással foglalkozó vállalkozások gyakorta küszködnek alapanyaggonddal.

Napjaink legégetőbb gondja mégsem ez.

A kutya ott van elásva, hogy a két tevékenység – a kitermelés és a feldolgozás – nem egy kézben összpontosul. Az utóbbit művelő ki van téve az előbbi kényének-kedvének. De még ezt sem elég megoldania, ha nyugodt munkaritmusban akar dolgozni, mert ott a harmadik oldal, a felvásárló, a megrendelő. Számtalan eset igazolja, hogy az ő szava sem szent.

Egy ilyen – manapság sajnos egyáltalán nem példa nélkül álló – faramuci helyzetbe került a Nagydobronyi Unifa Kft. is.

– Több mint tízezer hrivnya értékű késztermék hever még most is a raktárunkban – meséli Ráti Sándor, a kft. vezetője. – Teljesen megbízhatónak tűnt a német partner, még gépeket is adott kölcsön a kefék legyártásához. Aztán, számunkra máig ismeretlen okok miatt, egyik napról a másikra kiszámíthatatlanná vált. Nem vette át a legyártott terméket. Örülhetünk, ha komolyabb veszteség nélkül megússzuk. Azt mondja, nem szabvány szerinti a termék, pedig a méretet ő adta. De kérdem én, miért nekünk kell ennek meginni a levét?

– Ezzel tehát a káeftének befellegzett? Szélnek eresztheti az embereit?

– Azt azért nem tehetem meg velük! Nálam még létezik a lelkiismeret fogalma. Évekig dolgoztak becsületesen, bíztak bennem, biztos kenyér volt a kezükben.

– Van megoldás?

– Megoldás mindig van, csak azt kell eldönteni, melyik út a jobb, az életrevalóbb, az eredményesebb. Azt mondja a mondás, más kárán tanul az okos. Mi kénytelenek vagyunk a sajátunkon. Okulva az említett esetből, profilt váltottunk és – betörőből lesz a legjobb pandúr alapon – fakitermeléssel foglalkozunk. A Volóci járásban, a Borzsa-havasok lábánál egy másik brigáddal kooperálva, vágjuk a fenyőerdőt, szállítjuk be a nagydobronyi telephelyünkre, szárítjuk, felfűrészeljük, deszkát készítünk belőle. Úgy számolom, hogy a jelenlegi munkáslétszámmal, ami 11 fő, évente 2500–3000 köbmétert tudunk majd feldolgozni, s természetesen, amennyiben bírjuk a tempót, mindkét szám növekedhet az elkövetkező években.

– Értékesítés? S ha ismét előjön a "kefe-komplexus"?

– Tanultunk az esetből. Nem raktárra dolgozunk, mindenekelőtt a helyi igényeknek igyekszünk eleget tenni. Szerencsénkre mostanában ismét egyre többen építkeznek, az pedig asztalosmunka nélkül elképzelhetetlen. Emellett számos jel utal arra, hogy ennek az áruféleségnek a megye határain túl, a belföldi és külföldi piacon is nagy keletje van. Az ajtókat, az egyszerű és hőszigetelt ablakokat is olyan minőségben készítjük, hogy abban hiba nem lehet. Másképpen nem is tehetünk, nagy a konkurencia.

– Ezek szerint ismét sínen van az Unifa Kft.

– Sínen lenne, ha...

– Ha?

– Ha nem lenne ez a politikai bizonytalanság. Egyik nap egyik, másik nap másik csapat van kormányon, és mindegyik mást akar. Nem tudjuk hová tenni magunkat a változások miatt. Nincs stabilitás, az ember nem tudja, kivel kezdhet, mire építkezhet. Azért vagyunk ott, ahol vagyunk, mert félünk belekezdeni egy komolyabb vállalkozásba. De ez visszafelé is érvényes, a külföldiek bizalma ugyanúgy megrendült. Sajnos. Így nem kerülhetünk közelebb Európához.

Nigriny Szabolcs