Gyakran elhangzik, hogy azért nem tudják a magyar diákok elsajátítani az államnyelvet, mert nincsenek meg hozzá az alapvető feltételek: jó tankönyv, szótár, hatékony oktatási módszer, szaktanár. A tanterv összeállítói a grammatikára és nem a beszédkészség fejlesztésére helyezik a hangsúlyt. Mindezek a panaszok jogosak. Kifogásként akár el is fogadhatók.

De... Amikor olyanról hallunk, hogy egy tanár heti egy órában, jó tankönyv segítségével, saját egyéni módszere alapján olyan eredményeket ér el, hogy már megyei szinten is felfigyeltek rá, akkor érdemes újragondolni ezt az álláspontot.

Ignatolja Ágnes, a Munkácsi Humán-Pedagógiai Főiskola tanára négy nyelven beszél. A magyar, német, ukrán és orosz nyelv ismeretét többnemzetiségű családjának köszönheti. Talán ebből fakadóan sikerült kidolgoznia egy olyan módszert, amely a nyelvgyakorlást és a nyelvtanulást érdekessé, a diák számára vonzóvá teszi.

– Nemrég nagyon jó tankönyv látott napvilágot Ukrán nyelv magyaroknak címmel. A szerzőpáros két ungvári szaktekintély: Marija Kuhta és Szerhij Panyko – mondja a tanárnő. – Okosan megszerkesztett munka. Olyan szövegeket tartalmaz, amelyekre a diákoknak bármikor szükségük lehet. Külön figyelmet fordítanak a helyes hangsúlyra, a szöveghez szótár, kérdések vannak csatolva. Vagyis a diák az ukrán anyagot könnyen el tudja sajátítani, és ami a lényeg, meg is érti. A szókészség fejlesztése után aztán jöhet a grammatikai rész.

– Vagyis az Ön módszere épp a fordítottja az eddig használatosnak...

– Ha csak a szabályokat magolja be a diák, sohasem fog beszélni, de ahogy a feltett kérdésekre válaszolva látja, hogyan változik a szó formája, megérti a logikát. Persze, ehhez idő kell. A harmadik-negyedik témánál már megszokja, hogy ennek a szónak így vagy úgy kell hangzania ukránul, hogy a mondat helyes és értelmes legyen.

– Milyennek látja a magyar iskolákból érkező diákok ukrán nyelvtudását, javult-e valamit az utóbbi időben?

– A mostani első évfolyamon három olyan fiatal van, aki érti az államnyelvet, viszont olyan is van, aki még akkor sem tudja, mit akarok tőle, mikor azt kérem, hogy nyissa ki a füzetet vagy vegye elő a tankönyvet. Két-három hónap után már eredményként könyvelem el, hogy az órán ukránul kommunikálok velük, és megértik a feladatokat. Amikor innen négy év után kikerülnek, már elfogadható szinten beszélik az államnyelvet, viszont ez attól is függ, hogy milyen a tanuló nyelvérzéke. Én annak örülök, hogy a hivatalokban bátran megszólalnak, az iskolai dokumentációt hibátlanul vezetik stb. A magyar iskolákból hozzánk kerülő diákok ukrán nyelvtudása szinte semmit sem javult az utóbbi időben, az okokat megnevezni nem tudom és nem is tisztem. Viszont a heti egy ukránóra itt, a főiskolán nagyon kevés a magyaroknak és úgy gondolom, a hatékonyság érdekében legalább négyre kellene emelni.

Fedák Anita