Viktor Baloga, Leonyid Kucsma, Orbán Viktor, Viktor Juscsenko, Göncz Árpád és Oleg Havasi – találják ki, mi bennük a közös azon kívül, hogy valamennyien meghatározó alakjai az ukrán és a magyar közéletnek.

Nos, a helyes válasz az, hogy az elmúlt tíz év során valamennyien vendégeskedtek már a tiszacsepei Gabriella sörözőben, sőt a vendégkönyv beírásai szerint többen törzsvendéggé váltak. Mindez kissé hihetetlen, hiszen a Gabriella korántsem egy Hilton. A titok nyitjára a pincében működő sörfőzdében leltünk rá, ahol Őcsák János tulajdonos egy korsó frissen csapolt sör mellett mesélt a sikeres vendéglátásról.

– Csak frisset, csak finomat, csak udvariasan – ismerteti János a vendéglátósok kiskátéját – ez a Gabriella népszerűségének titka. Amikor '94-ben elkezdtük főzni a Jäger-sört, hamar népszerűek lettünk, és hála a tapasztalt szakácsnőknek, a konyhánk is hamarosan kedveltté vált. Aki egyszer megkóstolta a babgulyásunkat vagy a nyílt lángon készült rablóhúsunkat, az biztosan visszatér. Nem dicsekvésként mondom, de manapság egy jónevű budapesti szállodában főszakács az a hölgy, aki az első években nálunk volt konyhatündér. Szerencsére tehetséges tanítványokat nevelt, így nekünk is maradt a tudományából.

– Elnézve az étlapot, minden gyanúsan olcsó...

– Körülbelül ötödével vagyunk olcsóbbak a hasonló vagy jobb színvonalat képviselő ungvári, munkácsi vendéglőktől, de nagyon egyszerű a magyarázat: szinte minden hozzávalót magunk állítunk elő. A sörfőzéshez szükséges kétsoros sörárpát magunk termeljük meg. A söripari melléktermékként keletkező törköllyel mini sertéshizlaldánkban malacot nevelünk, a halételek alapanyaga a vendéglő melletti tóból származik és természetesen a zöldségfélékért sem járunk piacra.

Mindennek köszönhetően nemcsak olcsóságban verjük a konkurenciát. Itt minden alapanyag friss. A Gabriellában nem szokás hónapokig hűtőszekrényben tárolni a húst, a halat. A "legrosszabb" esetben egy héttel az elfogyasztása előtt a bécsi szelet még röfögött, a rántott hal meg ficánkolt. Sőt, még arra is lehetőséget biztosítunk, hogy a vendég akár maga fogja ki az ebédjét!

– Nem mondja komolyan...

– Dehogynem! Pont idén nyáron voltak kijevi szállóvendégeink – elfeledtem mondani, hogy a vendéglő fölött egy kis panzió is található –, akik reggel kiültek a halastó partjára pecázni, tíz óráig "partra segítettek" néhány kiló pontyot és amurt, amit beküldtek a konyhánkra. Fél egykor már jóízűen ették a halászlét, ami a saját fogásukból készült. No ezt csinálja utánunk akármelyik nagyvárosi resti!

– Mindez lenyűgöző, de újabban azt csiripelik a verebek, hogy már nem az igazi az Őcsák-féle csapolt Jäger-sör...

– Nem a fenét! Egyszerűen arról van szó, hogy a nagy multicégek reklámdömpingjével én nem tudok versenyezni. A jó sörnek 4,5–5%-os alkoholtartalommal kell rendelkeznie. Az ukrán multik meg bemagyarázták a fogyasztóknak, hogy az a jó, ha minél erősebb a sör. Szerintem ez ostobaság, hiszen sört nem azért iszik az ember, hogy berúgjon, inkább azért, hogy szomját-éhét elverje. A Gabriellában most is a '94 óta megszokott minőségű Jägert állítjuk elő, csak a fogyasztói szokások változtak.

– Az étteremről szólva következetesen a "királyi többest" használja. Miért?

– Mert a vendéglő névadója a lányom, aki jelenleg a Munkácsi Technológiai Főiskola negyedéves közgazdász hallgatója, és nagyon szeretném, ha képzett közgazdászként továbbvinné azt, amit az édesapja autodidakta módon kitalált és létrehozott.

Matúz István