Leforrázzuk magunkat forró vízzel, ránk fröccsen a forró olaj, a szabadban megperzseli bőrünket a tűz... Kritikus helyzetben nem mindig tudjuk eldönteni, hogyan segítsünk magunkon. Mi legyen az első teendőnk, ha égési sérülést szenvedtünk? – tettük fel a kérdést. Jurij Jacina combustiológus, az orvostudományok kandidátusa, a Megyei Klinikai Kórház főorvosa válaszol.

– A népi gyógymódok, melyekkel az emberek sajnos leggyakrabban próbálkoznak, sokszor többet ártanak, mint segítenek. A sebekre kent zsírok, olajok, kenőcsök akkumulálják a testfelületen a hőt. A kéznél lévő anyagok, ruhadarabok, miután nem sterilek, sokszor elfertőzik a sebet. Különösen igaz ez a vizeletre (!), melynek agresszív erjesztő anyagai szabályosan szétmarják a sérült szöveteket. A mély égési sérülések hegeket hagynak. Akik nem ismerik az ilyen jellegű sebek sajátosságait, hajlamosak hinni a kuruzslók által ígért csodákban. Amikor végül belátják, hogy nem segít sem a vaj, sem a reszelt krumpli, sem a tojásfehérje, sem a vizelet, végül szakemberhez fordulnak, de ilyenkor már jóval nehezebb a gyógyítás. A combustiológia az elmúlt években sokat fejlődött, s elmondhatom, minél előbb orvoshoz kerül a páciens, annál jobb eredménnyel állítható helyre az égést szenvedett testfelület.

Ha leforrázzuk magunkat, az első dolog, hogy a sérült testrészt tegyük szabaddá és azonnal mossuk le hideg vízzel. A hűtés azért kell, hogy a károsodás ne terjedjen tovább, ne jusson mélyebbre, a felszíni égési sérülést ugyanis sokkal könnyebb gyógyítani és gyakorlatilag nem marad nyoma. Miután megtisztítottuk, a mentő kiérkezéséig a sebet fedjük be valamilyen steril, ismétlem, csakis tiszta textillel: gézzel, lepedővel stb.

A korszerű technológiáknak köszönhetően – a mesterséges bőrök, az átültetés révén – a megyei kórház égési osztályán ma már a sérülést követő első, második napon végzünk plasztikai műtétet. A gyakorlat ugyanis bebizonyította, hogy a korai átültetéssel jobb eredményt érhetünk el.

M. T.