Az emberek többsége, sajnos, még mindig nehezen szánja rá magát, hogy egészségügyi problémájával időben felkeresse az orvost. A falun élőkre mindez fokozottan igaz. Ők, ahogy mondani szokták, nem érnek rá betegeskedni. Vajon a kisdobronyiak milyen panaszokkal fordulnak legyakrabban orvoshoz? Többek között erről is érdeklődtünk Katona Bélától, a helyi családorvosi rendelő főorvosától, aki már tíz éve látja el feladatát a községben.

– Az utóbbi két-három évben – mondja – sokan felsőlégúti vírusos megbetegedésekkel keresnek fel bennünket. A komolyabb panaszok a szív- és érrendszeri megbetegedések, a magas vérnyomás, de azt hiszem, ezzel nem állunk egyedül. A gyomor- és bélpanaszok, a májkárosodás sem ritka mostanában. A hozzánk tartozó három községben – Tiszaágtelek, Dimicső, Kisdobrony – évente két-három tüdőbeteget találunk. Örvendetes, hogy eddig mindig korai stádiumban sikerült felfedeznünk a kórt, így hatékonyan tudjuk kezelni.

– A madárinfluenzáról szóló vészjósló hírek nem okoztak-e pánikot a lakosság körében?

– Ijedségnek, pániknak nyoma sincs. Vannak, akik kérték a hagyományos influenza elleni védőoltást. Én magam is minden ősszel felhívom a rendelőbe érkezők figyelmét erre. Eddig 10 vakcinát igényeltünk és már valamennyit fel is használtuk.

– Mi a helyzet a gyerekek kötelező oltásával?

– Ezzel sincs probléma. A szülők odafigyelnek arra, hogy azt gyermekeik időben megkapják.

– Tapasztalható-e ösztönző hatása a gyermek születése után járó egyszeri állami segélynek és a gyermeknevelési támogatás megemelésének?

– Kisdobronyban eddig még nem észlelhető. Évente 30-35 gyerek születik a községben, s az idén sem lesz ennél több újszülöttünk.

– És az anyukák, a nők mennyire elővigyázatosak?

– Nos, ezen a téren már nem annyira jó a helyzet. A dolgozó hölgyek, akiknek a munkahelyén kötelező az évi egészségügyi vizsgálat, elmennek a nőgyógyászati ellenőrzésre. A nyugdíjkorúak viszont – ők teszik ki a női lakosság 23%-át – bizony csak elvétve jutnak el a szűrővizsgálatokra. Még rosszabb a helyzet a 60 év felettiek esetében. Ha komolyabban vennék a dolgot, elkerülhető lenne az évente 1–2 végső stádiumban diagnosztizált rákos megbetegedés.

– Előfordul, hogy valaki csak azért keresi fel önt, hogy kiöntse a lelkét?

– Vannak ilyenek is. Ezek elmondják bújukat-bajukat, s szinte gyógyultan távoznak.

– Honnan és milyen formában kapnak támogatást?

– Az állami költségvetésből 10 év alatt, mióta én itt vagyok, felújítási munkálatokra egy fillért sem kaptunk. Az elvégzett javítások nagy részét a helyi vállalkozók finanszírozták, néminemű segítséget a Dorcas segélyszervezettől is kaptunk, de nagyon sokat tett értünk a nagydobronyi gyermekotthon vezetője, Katkó László is. Tehát a felmerülő problémákat igyekszünk saját erőből megoldani, mert a betegek szakszerű és jó ellátása a legfontosabb feladatunk.

Varga Márta