Miroszlava Kalamunyakot olvasóinknak nem kell bemutatnunk. Az Ungvári Ruhagyár Rt. és az annak égisze alatt működő leányvállalatok "agytrösztje" már korábban is bátran kifejtette véleményét lapunk hasábjain termelésről, munkahelyteremtésről, politikáról stb. Alábbi beszélgetésünk is több szálon futott.

– Megkérdezhetem, hogy érzi ma magát a saját bőrében?

– Ezt a bőrt én szabtam magamra. Miért érezném benne rosszul magam? Kárpátalja gazdasági és politikai életében betöltött funkcióimnál fogva fontosnak tartom, hogy szívemen viseljem szűkebb pátriánk gazdagodását, fejlődését, de az is fontos számomra, hogy figyelemmel kísérjem és elemezzem az országban végbemenő pozitív és negatív változásokat.

– A kormányváltás pozitív vagy negatív?

– Számomra az államfő szava mindig szent, ha úgy tetszik, törvény. Mielőtt azonban véleményt formálok Viktor Juscsenko döntéseiről, igyekszem a logikáját is megérteni. Megmondom őszintén, én a menesztett kormány mellett tettem le a voksomat, de az államfő logikája mégis azt mondja nekem: jól döntött, hiszen a kialakult helyzetben egyszerűen nem dönthetett másként.

– Miért is?

– Mert az ésszerű logika szerint ez volt törvényszerű. Más kérdés a szubjektív oldal. Mint nő, szerettem volna, ha továbbra is kitart és jobban kiáll Julija Timosenko mellett, akinek a vállára óriási feladatok hárultak az elmúlt időszakban. Rengeteg olyan dolgot kellett a helyére tennie, amelyek nélkül nem lehet tovább lépni. Emelte a nyugdíjakat, a rokkantak járandóságát, jelentős pénzösszeghez juttatta a kismamákat, hogy csak néhány "női" dolgot említsek. Emellett persze voltak népszerűtlen intézkedései, ám az ország érdekében azokat is meg kellett hoznia. A Timosenko-kormány kénytelen volt a hátán cipelni az előző kormány súlyos örökségét, amibe végül beleroppant.

– Nyílt titok, hogy meglehetősen bonyolult, kényes, illetve kétes ügyekbe keveredett a volt kormányfő, amiket nem lehetett mások nyakába varrni. Ilyen "priusszal" sokáig nem lehet egy magára valamit is adó kormány élén maradni.

– Nagy valószínűséggel ez is sokat nyomott a latban, bár az elmúlt hetek történései nem ezt igazolják. Kevés a hely és az idő részletezésükre, de úgy vélem, ma ezen már nincs mit rágódni, tovább kell lépnünk és abban bíznunk, hogy az új kormány majd jobban teszi a dolgát.

– Látja ennek jeleit? Milyen változtatásokat vár az új kormánytól?

– Szerintem a mai kormányban nincs meghatározó személyiség, egy nagy csillag, akire igazán odafigyelnének, aki utat, esetleg példát mutatna a többieknek. Éppen ezért nem várok tőlük semmi rendkívülit. Azt viszont tudom, hogy Ukrajna választások előtt áll, ami sok mindent megmagyaráz. Annak szele őket is megcsapja, ez biztos.

– Viktor Baloga távozása a megyei közigazgatás éléről is sok mendemondát szült. Úgy hírlik, üzleti okok húzódnak a váltás mögött. Vagy ez is már a választások előszele?

– Amióta világ a világ, az üzlet és a politika mindig is összefonódott. Miért lenne ez most másként? Mutasson nekem egyetlen olyan állam- vagy kormányfőt a világon, akinek ne lennének üzleti érdekeltségei.

– Önnek is vannak?

– Én elsősorban üzletember vagyok és csak másodsorban érzem magam politikusnak. Ettől a ponttól kezdve, azt hiszem, egyértelmű a dolog.

– Engem azért részletesebben is érdekelne.

– Mi újat mondhatnék? Hiszen éppen az ön személyében a régi, és most az új, az igazi Kárpáti Igaz Szó is nyomon követi szinte minden léptemet. A lap előtt nyitott könyv az életem.

– A nyár kezdetén éppen az Ön jóvoltából jártam a nagybereznai és a ljutai varrodákban. Beindult-e már az akkor még félig kész üzemegység az előbbi településen?

– Ígértem-e valamikor is olyat, amit nem tudtam megvalósítani? Én csak akkor nyilatkozom, ha már biztos vagyok a dolgomban. Természetesen beindult és felvette a megfelelő munkaütemet az új részleg. Sőt, azóta egy magyarlakta településen, Nagydobronyban is megkezdődött a termelés. Egyelőre 25-en álltak munkába, de számuk rövidesen megduplázódik.

– Árulja már el a titkot, miért szeretik a lányok és asszonyok ezt az egyáltalán nem könnyű és ráadásul borzalmasan unalmas munkát?

– Nincs ebben semmi titok. Jó fizetést kapnak.

– Mennyit is?

– Az Ungvári Ruhagyár Rt.-ben a szeptemberi átlagbér 700 hrivnya volt. A kezdők a többi varrodában előbb 3 hónapig tanulópénzt kapnak, majd az említetthez hasonló bért.

– Csak úgy, egy csettintésre, ezt nem lehet könnyű előteremteni.

– Most mondjam azt, hogy van elég rutinom hozzá? A szerződéseink stabilak. A stabilitást egyébként a kormány esetében is elvárnám, hogy nyugalom legyen az országban. Visszatérve saját magunkhoz, elmondanám, ha eddig a nyugat-európai piac volt a fő "támadófelületünk", az utóbbi időben egyre nagyobb teret hódítunk Ukrajnában. Hogy úgy mondjam, jó az ázsiónk, a hazai vásárló kedvel és keres minket. Mert olykor a hazai divatot is, de a kort egy lépéssel mindig megelőzzük. Éppen ezekben a napokban történik a szezonváltás. Nálunk a jövő héten már tavaszt mutat a naptár.

– A politikában is?

– Azért ne keverjük a szezont a fazonnal.

Nigriny Szabolcs