Mintegy két és fél hónappal ezelőtt adtunk hírt arról, hogy közel 12 évnyi "szunnyadó idő" után végre folytatódott a megyeszékhely északnyugati részében a város közúti közlekedését lényegesen megkönnyítő, a csúcsidő zsúfoltságát feloldó, a két eddigit tehermentesítő bozdosi híd építése.

A finishez közeledve a helyszínen jártunk.

– Próbáltad?

– Próbáltam.

– Milyen?

– Puha és széles, mint egy franciaágy! – beszélgetett emígy két taxis a Petőfi-téren.

Még mielőtt a kedves olvasó fantáziáját a fenti párbeszéd rossz irányba vinné, elárulom, az átadás előtt álló bozdosi hídról volt szó. Nos, lássuk mi is a hidat.

A bekötőutak elkészültek, így a helyszín megközelítése nem okoz gondot. A hídon a Kijivmisztbud szakemberei dolgoznak. Fel-felpillantva teendőikből, elégedetten szemlélik a tovasuhanó gépkocsikat. Percenként mi is tucatnyit számolunk.

– Látja, milyenek ezek az ungvári autósok? Meg sem várják, hogy átvágják az avatószalagot – mormogta bajsza alatt az éppen akkor szorgosan ügyködő brigád vezetője, Ivan Korbunovszkij –, pedig már csak igazán pár nap van hátra.

Így zsörtölődik a messziről jött ember. Mert állítja, Kijevben ez nem szokás. Két és fél hónap alatt megszokhatta, Kárpátalja más világ.

– Igazán kivárhatnák az ava-tást. Ezt a türelmetlenséget! – bosszankodik tovább.

Nem említem neki, hogy csak egy táblát kellene kitenniük a megfelelő helyre és minden megoldódna. De úgy tűnik, ez meg náluk nem szokás.

Szokás ide, szokás oda, a lényeg: a bozdosi híd megépült.

– Az utolsó simításokat végezzük – büszkélkedik a brigádvezető, hogy bele sem lehetne fojtani a szót. – Minden anyag és szerkezeti részelem időben a helyszínre érkezett Kijevből, a gépek sem mondták fel a szolgálatot, a helyi gyárak az aszfaltot is kellő mennyiségben szállították, egyszóval, öröm volt dolgozni. Egy olyan hidat adunk át az ungváriaknak, amely miatt nem fognak szégyenkezni sem a közeli Szlovákiából, sem a más európai országból érkezett autósok előtt.

A látottak alapján szavaiban nem kételkedünk. Sőt, az autósokon kívül a gyalogosok sem panaszkodhatnak, kényelmesen juthatnak át a híd mindkét szélén egyik partról a másikra. Siránkozni legfeljebb csak a szerelmeseknek lesz okuk, mivel éjszakánként is fényárban úszik az eddig sejtelmesen romantikus és vadvidékes környék. De ahogy ismerem őket, majd megoldják...

Nigriny Szabolcs