Aki már volt oly bátor, hogy kockára téve gépkocsija épségét, nem sajnálva bakkancsa talpát ellátogatott a Kárpátok valamely főútvonalaktól és falvaktól távol eső szegletébe, meglehetősen ellentmondásos képet alkothatott a kárpátaljai erdőgazdálkodásról. Tarra vágott, az eróziónak erősen kitett kopárok, több hektáros széltörések és csodálatos ősfenyvesek váltják egymást. Egy idő után már nem tudja az ember, hogy mi is az igazság a kárpátaljai erdőkkel.

A közelmúltban magyarországi erdőipari szakemberek népes küldöttsége járt vidékünkön. Vezetőjük, Szőr Levente, a Monori Erdőgazdaság igazgatója éles szemmel, nagy szakmai hozzáértéssel hasonlította össze a magyarországi és kárpátaljai erdészek tevékenységét.

– Hogyan jött létre a látogatása?

– Látogatásunk a magyarországi erdészképzés egyik szép tradíciójához kapcsolódik. A Soproni Erdőmérnöki Egyetemen régi szokás, hogy a "baleknak" titulált elsős hallgató mellé rendelnek a diákok egy harmadéves tanulót, a "firmát", aki igyekszik segíteni jövendő kollégáját. Ez a kapcsolat általában az egyetem elvégzése után is megmarad. A monori erdészet általam kinevelt ifjú vezetőjének Tóth Árpád, a Tuzséri Erdért dolgozója volt a firmája. Ő és Kárpátaljáról elszármazott munkatársa, Ági Sándor szervezték ezt a tanulmányutat. Sajnos, igazgatónk egy fatális motorbalesetben életét vesztette, ám cégünk munkatársai úgy döntöttek: ezzel az úttal adózunk emlékének.

Négynapos itt-tartózkodásunk során a Nagyszőlősi Állami Erdőgazdaság jóvoltából ellátogattunk a Fekete-Tisza forrásához, felkapaszkodtunk a Szvidovec csúcsra, Técsőn részt vettünk a kárpátaljai erdészek szakmai ünnepén, megtekintettük a munkácsi várat, a '44 őszén elhurcolt és a sztálini politikának áldozatul esett magyaroknak emléket állító Szolyvai Emlékparkot, valamint tisztelegtünk Árpád vezér emléke előtt a Vereckei-hágónál.

– Szakmai szemmel nézve mi a különbség a Monori Erdőgazdaság és a kárpátaljai erdészetek között?

– Legfontosabb különbségként az éghajlati és domborzati feltételeket említhetem. Amíg önöknél leggyakrabban a vízbőség okoz problémát, nálunk a csapadékhiány az eredményes munkavégzés legnagyobb akadálya. Száraz, meszes homokon kell "erdőt csinálnunk", és bizony ez nagyon nehéz feladat. Erdészeinknek ezért teljesen másképp kell dolgozniuk, mint a Kárpátok természetes erdeiben munkálkodó kollégáiknak. Nálunk a legkisebb szakmai mulasztás is erdőpusztuláshoz, komoly anyagi veszteséghez vezet, ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak. A kitermelés alapvető tételeként pedig elmondhatom, hogy erdeink olyanok, mint egy takarékbetét: csak a kamatokhoz nyúlunk, az alaptőke sérthetetlen.

Önök hozzánk képest sokkal jobb helyzetben vannak. Csak sajnos, a munkafegyelem és a technikai felszereltség hagy – meglátásom szerint – nagyon sok kívánnivalót. További negatívumként kell értékelnem azt, hogy a tűlevelű erdőkbe nem telepítenek lomblevelű sávokat. Ezzel az egyszerű módszerrel jelentősen csökkenthetőek lennének a viharkárok, és a lombhullató fák avarja jótékonyan semlegesítené a lehullott fenyőtűk talajsavanyító hatását.

– Ön szerint milyen jövő vár a Kárpátok erdeire?

– Nagyon nehéz választ adnom erre a kérdésre, ezért engedje meg, hogy egy kissé visszatekintsek az európai erdőgazdálkodás múltjára. Az öreg kontinensen két, gyökeresen különböző erdőgazdálkodási gyakorlatot tapasztalhattunk. Elrettentő példaként említeném a mediterrán országok minden elképzelést nélkülöző, fegyelmezetlen rablógazdálkodását, amelynek következményeként mára a Földközi-tenger partjai sziklás kopárokká váltak. A görög, római és velencei flották faéhsége felfalta a mediterrán erdőket. Ami ott történt, és gyakran még ma is történik, csak 1000–3000 év alatt tehető jóvá!

Nálunk az erdész-lobbi mindig meg tudta akadályozni a pénzéhes üzletembereket és politikusokat abban, hogy az erdővagyont felelőtlenül elherdálják. Remélem, az önök szakemberei is a mi példánkat követik majd, amely a fegyelmezett, felelősségteljes, az erdőt tisztelő magatartáson alapul. Ehhez pedig gyakran nem is a pénz, hanem a szakmai tudás és az akarat megléte szükséges.

Matúz István